RÁHANGOLÓDÁS:
Kerülj kapcsolatba mindazzal, aminek ma le kellene csendesednie benned. Figyelj oda, mi motoszkál a fejedben! Min gondolkodol ma, és miben különbözik ez attól, amire tegnap gondoltál? Ne ragadj le egy-egy gondolatnál, csak vedd észre őket.
TÖRTÉNET, PÉLDA:
Egy hideg, derűs tavaszi délelőtt egy asszony nekilátott az egyik legfontosabb aznapi tennivalójának: meg akarta locsolni és rendbe akarta tenni a hátsó kertjét. „Ilyen időben pillanatok alatt elkészülök vele” – bizakodott.
Előkészítette a földet a locsoláshoz: kapált, lapátolt, gereblyézett. Tíz perc alatt már egészen belejött – kezdett kialakulni a terep a keze alatt, és ez jó érzéssel töltötte el. A locsolás következett. Odament a kerti csaphoz, amelyhez a slag csatlakozott. Megnyitotta a csapot, és… semmi. Pár pillanatig összezavarodottan álldogált, hol a csapot, hol a cső végét nézte, mintha igyekezné zavarával (és növekvő bosszúságával) működésre bírni. Majd kicsit megrángatta a csövet, de az sem használt.
Ellépett a csaptól, és közben rátaposott a slagra. Szokatlan, recsegő hangot hallott. Arrébb lépett a csövön, és ott is ugyanezt hallotta. Hirtelen rájött, mi a baj: a csőbe belefagyott a víz. Az egész tele volt, nem volt mit kezdeni vele. „Hát, legalább már tudom, mi a gond – mondta magának. – De hogy fogom megoldani?” Tizenöt perc fel s alá mászkálás következett, tekergette, rázogatta a slagot. Még forró vizet is öntött rá, de nem tudott a cső teljes hosszára elegendő hőt juttatni, hogy bármi változást elérjen.
Megállt, és elismerte vereségét. Semmit sem tehetett, hogy a slag működjön, és ő befejezhesse a munkát. Ám amíg ott állt, valami eszébe jutott: a korábbi öröme, hogy ilyen szép derűs napon dolgozhat. Fölnézett a kék égre és a hét ágra sütő tavaszi napra, és rájött a megoldásra.
Annyi volt a feladata, hogy pihenjen egyet, és ne csináljon az égvilágon semmit – bármennyire hajtja is a munkavágy.
Bizonyos szempontból ő is olyan volt, mint a cső: tele gondolatokkal, tervekkel, aggodalmakkal, és a jeges félelemmel, hogy nem készül el a munkával. Nem volt más tennivalója, mint hogy hagyja a napot, tegye a maga dolgát: melegítsen, hogy a merevség felengedjen, és megoldódjon minden nehézség. Ő maga volt az akadály, azzal hogy túl sok felelősséget vett magára. Így hát lefektette a csövet a napra, és hagyta, hogy a nap végezze a maga csendes munkáját.
Megreggelizett, és eltűnődött a bölcsességen, melyre ez a helyzet megtanította. Idővel aztán a cső kiolvadt, az asszony pedig kipihenten látott neki újra a munkának.
TEDD FEL MAGADNAK EZEKET A KÉRDÉSEKET:
Hol szoktam gyakran elakadni?
Mit kellene tennem, hogy szabad legyek az elfoglaltságaimtól, a ragaszkodásaimtól?
Ha tetszett, ajánld másnak is a cikket!