A győzelem alázatossá és csendessé tette

0

Miért hagyta ott az élbolyt és indul el már 30 km körül, 12 km-rel a cél előtt? Jól átgondolt döntést hozott? Lestem a kameraképeken az arcát, a mozgását, változik-e valami. Nehezedik, lassul, kiül-e az arcára a küzdelem jele. DE semmi! Rezzenéstelen tekintet, változatlan frekvenciájú mozgás, erő és határozottság. Abszolút ura volt a helyzetnek Eliud Kipchoge maratoni futó a tokiói olimpián.

Abszolút érezhető volt, hogy verhetetlen – a forró japán klímán épp úgy, mint 15 alkalomból 13-szor bárhol máshol. Mintha a szokásos hétvégi hosszú edzésre indult volna magányosan, csapattársak nélkül, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki olimpiai döntőben fut. 80 másodperces előnyt kovácsolt össze a célba érkezésig, szinte visszaállt a pulzusa a normál tartományba, mire megérkezett a mezőny többi tagja. Közel 50 éve nem volt olyan olimpiai maratoni döntő, ahol ekkora előnnyel futott volna be az első. A 106 indulóból 76-an értek célba.

Eliud Kipchoge elképesztő személyisége a jelenkor sporttörténelmi alakjainak. Egy olyan ember, akinél jobban még soha senki nem értette, érezte a maratoni futás titkát. Pedig volt ő világbajnok többször is mezei futóként, 3000 méteren, sőt olimpiai érmes 5000 méteren, 2004-ben az athéni olimpián bronzot nyert, 2008-ban pedig ezüstöt. A következő olimpiára, 2012-ben nem jutott ki, mert sem 5000, sem 10 000 méteren nem tudott megfelelő eredménnyel kvalifikálni. Ekkor volt 28 éves. A legtökéletesebb kor arra, hogy sok év pálya- és mezei versenyzés után feljebb lépjen, már ami a távot illeti.

2013-ban debütált a maratoni távon Hamburgban, 2:05:30-cal új pályacsúcsot futott és persze első lett. Ugyanebben az évben Berlinben második lett honfitársa, Wilson Kipsang mögött, aki világcsúcsot futott 2:03:23-mal. Innentől viszont sikerei és eredményei bármelyik pályatársához mérten kimagaslóvá tették. 15 maratont futott versenyen és 13-szor nyert. Soha senki ilyen sikerszériát nem tudott produkálni a maratonfutás történetében, ilyen eredményekkel.

„Az olimpiai álom különleges álom. Minden sportolónak egy életen át tartó felkészülésre van szüksége ahhoz, hogy idáig eljusson. Ma átéltem az olimpiai álmomat. Mindig azt mondom, hogy a sport olyan, mint az élet, ahol nyerni és veszíteni lehet. Ma olyan nap volt, amikor nyeri tudtam és sikeresen megvédtem az olimpiai címet. Szeretném megköszönni a japán népnek és az olimpiai szervezőbizottságnak azt a hihetetlen munkát, amivel megvalósították ezt az olimpiát.

Köszönöm a rajongóknak szerte a világon, hogy nemcsak ebben az évben, hanem egész pályafutásom alatt szeretettel fordultak felém – mindez alázatossá és csendessé tett.

Köszönöm csapattársaimnak, edzőimnek, partnereimnek, menedzsmentemnek, barátaimnak és a családomnak. Ez az arany mindannyiunké.”

Ami engen nagyon megfogott Eliudban az az, hogy a győzelem, a siker alázatossá, csendessé tette. Szerintem, ez egy óriási dolog. Úgy gondolom, hogy ez egy igen ritka emberi “reakció”. Ezért is lehet példakép. Általában a siker sokakat, büszkévé, elbizakodottá, esetleg nagyképűvé tesz, “elszállnak maguktól”. Eludot pedig alázatossá és csendessé tette. Így is fel lehet a sikert dolgozni. Úgy gondolom, hogy csak így érdemes.

A másik, ami szimpatikus volt Eliudban, hogy addig kereste, amíg meg nem találta, miben is jó igazán. Sokféle távot futott: 5000 m-t, 10000 m-t, de egyikben sem lett a legjobb. Érezte, hogy tovvább kell keresnie. Megtalálta a maratoni futásban.
Keresd te is szüntelenül, miben nyújthatod igazán a legjobb teljesítményt, hol és milyen tevékenységben találhatod meg a leginkább önmagad!

Forrás: Runner’s world / Foto: forrás: Clive Brunskill / Getty Images

Ha tetszett, ajánld másnak is a cikket!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here