Bittó Árpád olyan beállítottságú embernek tartja magát, aki szereteti a kihívásokat. Amikor azt mondják, hogy ezt nem lehet megcsinálni, no akkor jön ő. Nem kedveli azt a szót, hogy „baj”, mert szerinte nincs baj, csak feladat, amire megoldást kell találni. Rendkívül maximalista. A saját munkájában is keresi a hibát, illetve azt, hogy mit lehet jobban csinálni.
– Gyerekkorom óta mindig tűztem ki célokat magam elé és küzdöttem érte, amíg el nem értem – kezdte Bittó Árpád, a Kastélykert Fogadó és a Sport & Life Party Service társtulajdonosa.
– Már kisgyerekként sem unatkoztam sosem. Szerettem festegetni, szobrászkodni, faragni. A művészet mindenféle ága közel áll hozzám. A komolyzenét is szeretem.
Az eredeti szakmám: szakács. Ez is egy olyan terület, ahol lehet alkotni, új dolgokat kitalálni.
Nem gondoltam, hogy én szakács leszek. 14 évesen az édesapám azt mondta, hogy menjek cukrásznak, de az nem tetszett. Dobóné Marika néni, aki oktatóm volt, ő beszélte meg édesapámmal, hogy legyek inkább szakács. Nekem ez szerelem volt első látásra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert 14 évesen tudtam, mit akarok csinálni. Az egész életemet ennek szellemében építettem fel. Igyekeztem minél többet megtudni a szakmáról, ellesni a fortélyokat.
Azt gondolom, hogy minden tevékenységnek megvan a szépsége. Ha valaki jól akarja csinálni, akkor szeretni kell.
Egy időben minden évben munkahelyet váltottam, ha tetszett, ha nem. Ezt elsősorban a tapasztalatszerzés miatt tartottam fontosnak. Tanultam sok hasznos dolgot és láttam olyat is, amire azt mondtam, hogy ezt így nem szabad csinálni. Az álmom az volt, hogy legyen egy kis vendéglőm. Mosogatással kezdtem én is: egy évig voltam a fehér, egy évig a fekete mosogatóban. Azután folytattam a húsok darabolásával, zöldségekkel és csak ezt követően kezdtem el főzni tanulni.
Hogyan lett Önből vállalkozó?
Azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van egy-két olyan alkalom, amikor eldöntheti, él-e a lehetőségekkel, lép-e előre vagy nem. Akkoriban konyhafőnök voltam a Horizont étteremben, amely a maga 2000 adagos konyhájával egy nagy létesítménynek számított a MOL területén. Volt egy társam, Makó László üzletvezető, akinek felszolgáló a szakmája és akivel most is együtt dolgozunk. Amikor láttuk, hogy az addigi formájában meg fog szűnni az étterem, akkor összefogtunk Lacival, csináltunk egy Bt-t, és így pályáztunk az étterem bérbevételére. Egy szerencsés körülmény segítségével meg is nyertük. Azóta nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy minőséget adó, stabil vállalkozásunk legyen.
Party service-en sose gondolkodtam. Úgy kezdődött, hogy egyszer felhívtak a megyeházáról, hogy 8 személyre hidegtálat tudnánk-e készíteni. Mivel nagyon meg voltak elégedve, a következő alkalommal már 30 főre szólt a rendelés. Folyamatosan növekedett a kapacitásunk, így most már több száz fős rendezvényeket is tudunk vállalni.
Most lesz 5 éves a Kastélykert Fogadó. Hogyan tudott új életet lehelni belé?
Nagyon sok munka van benne. Itt is dolgoztam szakácsként a kilencvenes években. Jenő bácsi, az akkori vezető szerb konyhát szeretett volna. Működött jól, de aztán megrekedt egy szinten, majd 5 éve kezdtem el vele foglalkozni. Először „a la carte”-tal kezdtem, de nem ment úgy, ahogyan kellett volna, hiszen a szomszédságban már volt ilyen étterem, Algyőn meg ott a halászcsárda.
Így kitaláltuk a svédasztalt, amiben egyediek lehettünk. Vonzerőnk lett a menü is. Támogatjuk a családokat, hiszen kedvezményt is nyújtunk nekik. Továbbá itt lehet sétálni. Csináltunk állatsimogatót és sok minden más program is van.
Beüzemeltük a grill-teraszt is. A hétvégeken pedig tele vagyunk esküvőkkel.
Aktuálisan most a legfőbb feladat a kastély felújítása, illetve tovább fejlesztjük különféle egységekkel a területet. Pályázat keretében szeretnénk megvalósítani egy minigolf pályát, kerti sakkot, kerékpártárolót, focipályát.
Távlati tervekben szerepel egy konyha építése, annak a tetejére egy éttermet szeretnénk létesíteni. Tehát, megvannak az elképzeléseim a következő pár évre. Van még hová fejlődni.
Ezen kívül több helyen ott vagyunk a városban, például a Maty-éren is van egy bérleményünk. Készülünk a vb-re. Mindig keresem az újabb kihívásokat. Sose dőlök hátra, hogy most már kész vagyok.
Miért érdemes Önöket választani?
Az üzletpolitikám mindig is az volt, hogy inkább legyen több vendég kevesebb haszonnal. Ezt azért is tartom jó iránynak, mert különleges, drágább ételekre itt az alföldön nem igazán van igény.
Mi az, amit legfőbb értéknek tart az üzleti életben?
Az üzletben az az öröm, amikor a vendégek jól érzik magukat és szívesen visszajönnek.
Ezekből a visszajelzésekből kapom én az energiát, ebből tudok töltekezni, és amíg ilyen pozitív élményeim vannak, addig szívesen csinálom.
Most már napi átlagban 2000-3000 embert étkeztetünk.
A másik, amire különösen is figyelek, hogy a dolgozóimat meg tudjam becsülni.
Szokott főzni?
Most már nem nagyon. Szeretek főzni egyébként, csak időm nincs rá. Van azért, amikor beállok a konyhára, mert minden emberre szükség van. De ez az idő azért nekem kikapcsolódás. A komolyabb feladat a vállalkozás vezetése.
Mivel a konyhában és a felszolgálás területén is otthon vagyok, így tudok egy jó, hiteles szakmai kapcsolatot kialakítani a kollégákkal.
Nem akarta külföldön vagy Budapesten kipróbálni magát?
Fiatalabb koromban számomra is adott volt, hogy kimenjek külföldre. Már a szerződésem is elkészült, de az utolsó pillanatban nem írtam alá, inkább itthon maradtam. Szeged-mániás vagyok. Egyszer voltam hosszabb ideig a Balatonon. A végén már azt mondtam, hogy inkább gyalog hazajövök, csak Szegeden lehessek. Az édesapám a Szeged Nagyáruháznak volt az igazgatója, a nagyapámat nótaénekesként ismerték. Szeged hozzátartozik a családhoz. Nem tudnék én sem meglenni nélküle.
Azt gondolom, hogy mindenkiben benne van annak a lehetősége, hogy eljusson valahová. Én vagyok annak a bizonyítéka, hogy nem kell külföldre vagy Pestre menni ahhoz, hogy valamit elérhessen az ember.
Ha tetszett a történet, igényeld az
ÉLETUTAK ingyenes hírlevelet!
Az igényléshez kattints ide »