Aki a szegedi paprikát is „beleteszi” a zenéjébe

2

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy dr. Molnár Gyula, a szegedi Molnár Dixieland Band alapítója, az otthonában fogadott.
Gyula kettős jubileumot ünnepel az idén. A zenekar 55 éves, ő maga pedig a 75. évét tölti be 2019-ben.
 

Mi az eredeti szakmája?
A Szegedi Tudományegyetemen végeztem biológia-kémia szakos tanárként. A diplomám szerint középiskolákban taníthattam volna. Erre nem került sor, viszont a Textilipari Technikum, illetve a Vedres István Építőipari Szakközépiskola kollégiumaiban 16 éven át voltam nevelőtanár.
Ez a munka nem volt olyan kötött, jobban tudtam mellette zenélni, turnézni.
Később, nyugdíjazásom előtt, 12 éven át az akkori Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanítottam ornitológiát (madártant), amely a kedvenc hobbim gyermekkorom óta, illetve ökológiát, környezet- és a természetvédelmet is. Ezt nagyon élveztem és talán a legjobb munkahelyemnek tekintem. A mai napig nagy környezetvédő vagyok.

Honnan jött a zenélés?
Általános iskolában, úgy 10 éves koromban, az ének tanárom felfigyelt a jó hallásomra. Behívatta a szüleimet és jelezte nekik, hogy zenei vonalon jó lenne, ha tudnának tovább képezni. Ők megszívlelték a tanácsot, így kezdtem el furulyázni, melyre egy óvónő tanított.

Az első „találkozásom” a klarinéttal egy május elsejei felvonuláshoz köthető.
Az újszegedi Vigadónál édesapám nagy társasággal kártyázott, sörözött, én meg unalmamban elmentem megnézni a közelben játszó zenekart. Az egyik zenész egy fekete hangszeren játszott, melyről később tudtam meg, hogy klarinét. A hangja teljesen elvarázsolt. Szóltam is édesapámnak, hogy ilyenen szeretnék zenélni tanulni.

Azóta megtanultam több hangszeren – zongora, basszusgitár – játszani, de ha újra kezdhetném, akkor is elsőként a klarinétot választanám.

8-9 éven át jártam nagy élvezettel a Tábor utcai zeneiskolába. Nem zenei pályán akartam folytatni a tanulmányaimat, hanem biológusnak készültem. Szakkörbe, majd önképző körbe is jártam a gimnáziumban, viszont a zene szeretete továbbra is élt bennem.

dr. Molnár Gyula a kedvenc hangszerével, a klarinéttal

Miért pont jazz?
Az egyik évfolyamtársam, Csanádi Lajos, zongorista volt. Az akkori slágereket, köztük Louis Armstrong számait is kiválóan játszotta. Vele alkottam először duót. Iskolán kívül találtunk dobost, Czutor Béla személyében. Így hárman zenéltünk iskolai rendezvényeken, összejöveteleken.

Az újszegedi Tóth Vendéglőben játszó zenekar tudomást szerzett rólunk, így hívtak meg magukhoz. Egyúttal ők az akkori slágerzene mellett át tudtak alakulni dixieland zenekarrá is. Játszottak trombitán, harsonán, én fújtam a klarinétot. Ez a három hangszer adja a dixielandre jellemző triumvirátust. Sok dixieland számot játszottak.

Mindközött a legnagyobb sláger a „Szentek bevonulása” volt, mely egy hagyományos néger népdal. Mindez nekem nagyon tetszett.

Az éjszakai kimaradás nem volt megengedett abban az időben egy középiskolásnak, én mégis eljártam a Tóth Vendéglőbe zenélni. Persze, idővel ez kiderült. Mivel jó tanuló voltam, az igazgató, dr. Bánfalvi József, elnézte nekem az „éjszakai életemet”. Később tudtam meg, hogy az igazgató úr is zenél és a Magyar Nótaszerzők Egyesületének az elnöke volt.

Apám nagyon szigorú ember volt, de látta rajtam, hogy szívesen zenélek, ezért engedte a fellépéseimet, ahová eleinte el is kísért. Az idősebb zenésztársaim is vigyáztak rám, így nem volt semmilyen probléma.

12 éves koromban, pár évnyi klarinét tanulás után, szívbetegség miatt bent feküdtem a gyerekklinikán. Itt ismerkedtem meg Gallé Lászlóval. Neki volt egy kölcsönbe kapott lemezjátszója, ami igen nagy kuriózum volt az ötvenes években.

A klinikáról kikerülve gyakran megfordultam náluk és órákig hallgattuk a jazz számokat a lemezjátszón. Hallás alapján sokat megjegyeztem és otthon próbáltam a klarinétomon lejátszani. Ekkor már teljesen elköteleztem magam ennek a zenei műfajnak.

Időközben feloszlott a vendéglőben játszó zenekar. A ’60-as években teret hódított a gitár-zene, ismertté vált a Beatles, Rolling Stones és mások. Nem akartam, hogy a dixieland feledésbe merüljön. Összehoztam egy hat tagú zenekart. Az akkori ifjúsági házban – mely a mai Rádió épületében működött – gyakoroltunk, és az első koncertünket is ott tartottuk. 1964. április 12-én alakultunk Szegedi Dixieland néven.

Ezt követően nehéz időszak jött a zenekarunk életében, mert a beat-korszak mindent elsöpört zene szempontjából. Ingyen, vagy igen kis pénzért vállaltunk fellépéseket.

Ami fellendülést jelentett, az az 1966-ban meghirdetett salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválja. 1966-ban, majd ’67-ben és ’69-ben egy ezüst és két aranydiplomát nyertünk. A fesztiválokon szakmabeliekkel találkoztunk, megbeszélhettük a tapasztalatainkat.
A ’70-es években a magnókkal már felvételeket lehetett készíteni, így könnyebben terjedtek a zeneszámok. 1972-től a Magyar Rádió több mint 50 számot vett fel tőlünk.

Mennyire változott a zenésztársak létszáma az idők során?
Cserélődtek a tagok, aminek több oka is volt. Részben betegség miatt, részben a tanulás, a munkahely változása miatt. A zenekar 55 éves fennállása alatt kb. 54 zenész játszott. Ezek között vannak, akik pár alkalommal jöttek, mert besegítettek, de vannak olyanok is, akik több mint 20, 30 évig játszottak a zenekarban.

Kérem, mutassa be a jelenlegi csapatot!
A dixieland alapfelállása 7 fő. Így 7 tagja van a zenekarnak. Ebből jelenleg négyen szegediek, hárman vidékiek.
Fajszi Csanád harsonás, Érdről utazik hozzánk. Szász András banjo-s, Kiskőrösről jön. Legfiatalabb tagunk, Simon Krisztián dobos, korábban szegedi volt, de most Szentendrén lakik. 1971 óta játszik velünk Garay Márta zongorista, aki kiválóan énekel. Sallai László trombitás, Kiszin Miklós pedig nagybőgős.

Molnár Gyula és a zenekar számos díjat kapott már. Köztük például a Magyar Rádió Emerton díja.

A zenei számaiknak mi adja az alapot? Vannak saját szerzeményeik is?
A XX. század elején New Orleans-ban a jazznek óriási népszerűsége volt. A country zene, a néger spirituálék, a blues, a gospel, a ragtime mind részt vett a dixieland műfaj kialakulásában.
Más műfajú (komolyzene, népdal, stb.) számok eljátszásához sokat kell kísérletezni, és nem biztos, hogy játszhatóak dixieland stílusban. Ilyen szempontból nehéz az újítás. Amit biztosan tudunk játszani, az például Mozart Török indulójának a fődallama, Ketelbey Perzsa vásár című műve.

Saját szerzeményem 15 körül van. Ebből az egyik az Oslo blues. Ennek a számnak a hátterét az adta, hogy 1 évig Norvégiában dolgoztam, mint könnyűzenész. Ezt a szerzeményemet eljátszottuk Joe Murányi klarinétossal, aki Armstrong utolsó, magyar származású klarinétosa volt. Murányi szerint ez a legszebb, mollban írt blues. Erre nagyon büszke vagyok.

Első nagylemezünk 1978-ban jelent meg. Ezt öt újabb korong követte. Ebből kettőt Hollandiában adtunk ki promóciós céllal. A bakelitlemezek megszűnése után tíz CD is piacra került.

Van-e olyan fellépésük, turnéjuk, ami az Ön számra nagyon emlékezetes?
A sok közül a drezdai fesztiválokat emelném ki, ahol mindig nagyon jól éreztük magunkat.
1972-ben Csehszlovákiában, Prerovban vettünk részt egy dixieland versenyen, ahol a világhírű klarinétos, Albert Nicholas vezette zsűritől elnyertük az Európa Klasszis-díjat.
1973-ban voltunk először Drezdában. A fesztivált 4 napon át tartó óriási megmozdulás jellemzi több ezer nézővel. A németek általában nagy dixieland rajongók voltak és talán most is azok. Tizenötször voltunk meghívott zenekar.

Merre jártak még? Európán kívüli országokban is felléptek?
Szeged testvérvárosait sorra látogattuk. Többször jártunk Turkuban (Finnország), Németországban, sőt kijutottunk az USA-ba, Toledo-ba is. Európán kívül a Kanári-szigeteken a ’90-es években háromszor jártunk. Ott egy német származású üzletember egy dixieland bárt működtetett. Ő egy idő után már csak magyar zenekarokat hívott meg, mert megbízhatóbbak voltunk, mint egyéb európai bandák.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével

Mire a legbüszkébb?
Arra vagyok nagyon büszke, hogy egyetlen koncertet sem kellett lemondanunk egész pályafutásunk alatt. Ahová felkérést kaptunk, azt mindig teljesítettük. Úgy éreztük, akkor vagyunk hitelesek, ha valamit elvállalunk, akkor azt meg is csináljuk.
A másik, hogy nem jöttünk le úgy színpadról, legyen az falunapi, vagy fesztiváli fellépés, hogy ne kaptunk volna vastapsot.
Ezt a műfajt „paprikásan”, lendületesen lehet játszani, ami érződik rajtunk, az előadásunk módján. Egy német újságíró is megfogalmazta, hogy mi a szegedi paprikát is beletesszük a muzsikába. Temperamentumosan, dinamikusan játszunk. Maga a zene is ilyen. Másképp nem is lehetne.

Gyermekei örökölték a zenei „vénát”?
Muszáj volt nekik. Feleségem zenetanár, zongorát és szolfézst tanít. A lányomból biológus lett, jelenleg az ökológia tanszéken adjunktus. A zene nem áll távol tőle. Tanult zongorázni, alt hangon énekel. Kórusokba hívják.

Fiam főállású zenész. A Fool Moon együttes oszlopos tagja és alapítója. Saját vállalkozásában pedig producer, zenét szerkeszt: énekeseknek, együtteseknek zenei alapot készít. Klarinéton és szaxofonon játszik. Mivel ismeri az összes számunkat, ha szükséges, bármikor tud helyettesíteni a zenekarban.
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a gyermekeim életét is kitölti a zene.

Eljön-e az az idő, amikor nyugdíjba megy, mint zenész? Hogyan látja a jövőt?
A nagy dixie-zenészek életük végéig játszottak. Sokukkal beszélgettem, és elmondták, hogy nem lehet ezt abbahagyni. Amíg az élet engedi, addig zenélni fogok. Csak egy esetleges betegség miatt hagyhat fel vele az ember.

Természetfotósként könyve is jelent meg Molnár Gyulának

Milyen embernek tartja magát?
Kicsit lobbanékony vagyok, de ez szükséges is a zenéléshez.
A sok hobbim, a természetfotózás, a madarászat megnyugtat, míg a zene gyakorlása, a próbák, a fellépések stresszesebbé tesznek. Egy-egy fellépés után kimegyek a természetbe távcsővel megfigyelni a madarakat és ott kikapcsolok, megfeledkezem a dalokról, a zenéről.
Sokan kérdezték, hogy van időm minderre? A feleségem nagyon toleráns, megértő volt velem, sokszor helytállt helyettem, míg én turnéztam, próbáltam.

Mit tart a legfontosabb értéknek az életében?
A megfelelés és a kötelességérzet. Nem akarok mindenáron mindenkinek megfelelni, hanem amit én tudok, abból próbáljam meg kihozni a maximumot. A magam iránt támasztott elvárásoknak akarok megfelelni.
Az alföldi élővilágról jelent meg 2000 példányban egy természetfotós könyvem, melyben 30 év munkája van. Pillanatok alatt elfogyott. Mindenki dicsérte, barátok, szakemberek jót mondtak róla és ez nagy örömmel tölt el. Az ilyen visszajelzésektől gondolom – ami a zenében is így van, hogy jó úton járok.

A SZERKESZTŐ GONDOLATAI
Ami engem nagyon megfogott az interjú során, hogy Gyula képes volt az álmait megvalósítani. Ment, amerre a szíve, a lelkesedése vitte. Nem azt nézte, mi a trendi, mi az, amivel sok pénzt lehet keresni, hanem miben leli az örömét – legyen az a zenélés vagy az ornitológia – és azt csinálta teljes erőbedobással. Azt gondolom, hogy ezt a szemléletmódját megtanulhatjuk tőle.  


Molnár Gyula 75. születésnapja alkalmából készült nagy interjú teljes változatát, sok-sok személyes élménnyel fűszerezve, itt nézheti meg:

Ha tetszett a történet, igényeld az
ÉLETUTAK ingyenes hírlevelet!

Az igényléshez kattints ide »

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Kedves Dr. Molnár Gyula, kedves Molnár Dixieland Band! Szívbol és orommel gratulálok a dupla jubileumhoz. További kerek szuletésnapokat kívánok! Ezt a zenét nem lehet abbahagyni. „This music is gonna stay preserved for future generation!”
    Koszonom a sok jó zenét, amely a legjobb orvosság az életben. Ahogyan mondják, – „Listening to the traditional jazz, dixieland, NOLA jazz is medicine for the soul !” Fogadják szeretettel a Facebokon szerény ajándékaimat és kívánok óriási sikert. Mivel a koncerten sajnos nem sikerult részt vennem, engedélyuket kérem, hogy oket a zenekar FB oldalára tehessem. Koszonom! Baráti udvozlettel a zenekarnak: Pista

  2. Gratulálok a 75. születésnapodhoz és a zenekar 55 éves fennállásához. Az ünnepi koncerteken nem tudok részt venni, de drukkolok a sikeretekhez. A születésnapodra kérek a Dankó rádiótól egy dalt (Creol Jaazz): jó lesz?
    Üdvözlettel: Mészáros Laci..

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here