Testi, lelki szellemi szinten is hat az emberre a tánc. Már maga a zene hangulata, ritmusa, dinamikája is befolyásolja az ember lelkületét és megmozdul rá.
Vidovenyecz Andrea tánctréner és alternatív táncterapeuta szerint a tánc képes hatni a lelkiállapotunkra is. Egy semleges vagy egy rossz hangulatot is feljavít, megváltoztat egy olyan zene, amit közel érzünk magunkhoz, ami tetszik. Elkezdünk mosolyogni, adott esetben lelkesedni és ezt sugározzuk a környezetünkre is.
Miért jó táncolni, mire jó a tánc, mit ad az embernek?
Ahogy megmozdul az ember a zenére, az mindenképpen javítja a fizikális állapotát. Ha tanul egy figurát, egy koreográfiát, akkor a memóriáját is használnia kell. Segít a figyelem összpontosításában. Például pörgös gyerek esetében is van jótékony hatása. Egy olyan dolog, ami őt érdekli, az leköti, így az izgágasága kicsit csillapszik.
A beszélgetésünk előtt említetted, hogy akár még gyógyító hatása is lehet a táncnak. Mire gondoltál pontosan?
Ha az izmokat megmozgatjuk speciálisan, akkor mindenképpen pozitív hatást tudunk elérni. Nekem például volt gerincferdülésem egész kisgyerek koromban és a tánc révén meg kellett tanulni felvenni egy szép tartást. Ahhoz, hogy a hátizmok megerősödjenek, sokat kellett gyakorolni, illetve erősítő mozgásokat végezni. Tehát, egyfajta gerincjavító hatása mindenképpen van.
Sőt, ha megnézzük a versenytáncosokat, ők csodálatosan hajlékonyak. Pontosan amiatt, hogy táncolnak és végzik a gyakorlatokat. Szépen, óvatosan, a kis mozdulatoktól a nagyokig megcsinálják a hajlításokat. Nagyon fontos a precizitás és a jól kimunkált mozdulat, mert így elkerülhetjük a sérüléseket.
A szülés után olyan trauma ért, hogy nem bírtam felemelni az egyik karomat. Ahogy el tudtam szabadulni a gyermekem mellől, a tánc segített abban, hogy jó legyen a tartásom. Később volt egy könyöktörésem is. Hajlítani sem tudtam a karomat, mert annyira fájt. Itt is a tánc húzott ki a bajból. Célom lett, hogy táncolhassak. Mindent megtettem tehát, hogy újra helyreálljon a karom mozgása.
A tánc, a szép mozdulatok folyamatos gyakorlása mind hozzájárultak a gyógyuláshoz.
Lehet azt mondani, hogy a tánc fiatalít, vagy fiatalon tartja az embert?
Igen, azért mert rugalmasságot ad. Másrészt, mert sok fiatallal kerülök kapcsolatba. Köztük élek. Az ő közösségükben fiatalnak érzem magam.
Ahogy kivettem a szavaidból: a zene a meghatározó, és a zene által kiváltott koordinált mozgás egy nagyon szép összhangot képes adni, ami aztán lelkileg is pozitív hatással van az emberre.
Igen, sokszor a zene ad inspirációt ahhoz, hogy milyen legyen egy koreográfia. A lelki szemeim előtt próbálom elképzelni, hogy milyen mozdulatok illenek az adott zenére, hogyan fog jól mutatni?
A bensőmből álmodok meg bizonyos mozdulatokat az egyes zenékre, például a formációknál, egy-egy kűrnél, egy saját programnál.
Persze, azért a versenytáncnál nagyon sok a szabály, ahogyan a lábat vezetjük, ahogyan lépünk, amilyen dinamikát használunk. A kezdő táncosoknak nagyon jól meg kell tanulni az alaplépéseket. Később, amikor már művészi szintre emelkedik a tánctudásuk, akkor jöhetnek az egyéni mozdulatok, a saját ötletek, a saját kivitelezés.
Sokszor történeteket faragok ahhoz, hogy meg lehessen érteni, mit is akarunk kifejezni egy adott zenére.
Hogyan kerültél kapcsolatba a tánccal? Mikor indult a pályafutásod?
Pici koromban apukám szívesen hegedült nekem és én nagyon figyeltem a zenére. Tehát, a zene szeretete a családból jött. Amikor már járni tudtam, szívesen mozogtam. Egyszerűen csak vitt a zene. Ezért aztán beírattak művészi tornára. Ez adott egyfajta alapot. Később a tánciskolában tanultam meg a szükséges lépéseket.
Fontosnak tartom, hogy a szülők mielőbb ismertessék meg a gyerekeket különféle sportokkal, zenével, művészetekkel, hogy kiderüljön, mire is fogékonyak.
Milyen táncok tartoznak a társas és melyek a versenytánchoz?
A keringők, a tangó, a salsa, a foxtrott mind társasági táncok. A versenytáncban konkrétan megvan az 5 standard (angol és a bécsi keringő, slow fox, quick step, tangó) tánc, amely a báli hangulatot idézi és rendkívül elegáns ruha társul hozzá. Az 5 latin-amerikai (rumba, szamba, cha-cha-cha, jive, paso doble) tánchoz rövidebb ruhák társulnak, hogy jobban tudjanak forogni és a díszek által maga a mozgás is még attraktívabb legyen. Itt jobban megéli a nő a női mivoltját, a férfi pedig a férfias temparamentumát. A színpadon gyarkan párkapcsolati történeteket idéznek fel a táncosok.
A szamba utcai tánc, ahol az ember életvidáman megy, lazán ismerkedik. Aztán jön a cha-cha-cha, ahol már kiszemeltem valakit és vele elkezdek kokettálni. A rumba az az eset, amikor szerelembe esünk és kifejezzük egymás felé az érzelmeinket. A paso doble a párkapcsolatnak azt a részét idézi fel, amikor már van egy kis veszekedés, féltékenykedés. A jive pedig egy életvidám, gyors, pörgős tánc.
A standard táncok azért egészen mások. Ott folyamatos testkontaktusban vannak a párok. Az angol keringő egy lassabb, szvingesebb tánc. A mellkastól a térdig összeér a két ember. Egy szív egy lélek a páros. A férfi szinte „öleli”, tartja a nőt. Az egymásra hangolódás itt nagyon fontos.
Milyen eredményei lettek a pályafutásodnak?
Az én időmben kötelező volt mindkét kategóriában indulni. Meg kellett tanulni 3 latin és 3 standard táncot. Nagyon szerencsés voltam a párommal, akivel a kezdő kategóriától 6 év alatt eljutottunk a csúcs osztályig. Az első versenyen rögtön 4. helyet értünk el. Utána 8 versenyt zsinórban nyertünk. Fantasztikus élmény volt. Ezek a sikerek nagy erőt adtak a további munkához.
Egy másik emlékezetes napon két versenyre is beneveztünk. Az egyiket megnyertük, a másikon pedig utolsók lettünk. Egy napon megéltünk egy sikert és egy kudarcot is.
Később, profi kategóriában versenyeztem Móczó Jánossal, akinek előbb már a felesége lettem. Vele olyan szinten táncoltunk, hogy delegáltak bennünket európa-bajnokságra, sőt világbajnokságra is. Négy ilyen világversenyen vettünk részt, amely hatalmas élmény volt.
Van-e olyan tánc, amely nagyon a szívedhez nőtt, amit nagyon magadénak érzel?
Az első nagy szerelem, amit nem adok fel, az az angol keringő. Egyébként szeretem én mindegyiket, mert mindegyikben volt sikerem, ami aztán meghozta a kedvet is hozzá.
Mi kell ahhoz, hogy valaki táncos legyen?
Először is érdemes megismerni a lehetőségeket. Azután fontos a tanár személyisége is, hogy mennyire lehet vele összehangolódni. Az első siker az, amikor valaki megtanulja a lépéseket és önállóan tud mozogni (a párjával) a zenére. Amikor már sokan megdicsérik, hogy „te ezt nagyon jól csinálod”, akkor már jön a lehetőség, hogy versenyen is megmutassa magát.
Nagyszerű érzés, amikor egy-egy bemutatón fellép valaki, például az iskolában. Látják a tanárok, osztálytársak és elámulnak, milyen ügyes az illető.
Mi a haszna a táncnak?
Rendkívüli önbizalmat képes adni. Kitartásra, rendszerszeretetre és egy fegyelmezett életvitelre nevel, ugyanis helyt kell állni a munkában vagy az iskolában és emellett készülni, gyakorolni is muszáj. Arra is oda kell figyelni egy táncosnőnek, de egy táncosfiúnak is, hogyan néz ki (testalkat, smink, frizura). Meg kell tanulni, milyen ruha az, ami a táncosnak előnyös, jól áll neki.
A tánc segít, hogy az ember tisztába kerüljön önmagával, egyfajta önismeretre nevel. Az a kisugárzás, az az életöröm, az a magabiztosság, ami ezt a sportot művelő fiúból vagy lányból árad, megfizethetetlen előnyt jelent az emberi kapcsolatokban.
Nagyon örülök, hogy a két fiam is kipróbálta ezt a sportot. A szalagavatón minden lány velük akart táncolni.
Mivel adhat többet a társastánc, mint a manapság fiatalok körében divatos egyéb műfajok és irányzatok?
A kulcs a férfi-női kapcsolat. A férfi és a nő találkozása, kapcsolódása, non-verbális kommunikációja játszik főszerepet. Éppen ezért nagyon kell őrizni például a szalagavatók, az esküvői nyitótáncok hagyományát.
Nehéz találni megfelelő partnert a táncosoknak? Mikor lehet azt mondani, hogy ilyen szempontból összeillik két ember?
A versenytáncnál azért nehéz. Egy alacsony, vékony lányka egy magas fiúval nem fog egy kiegyensúlyozott képet mutatni. Ha a lábak hossza nagyon eltérő, ez megnehezíti a harmonikus mozgást. Sőt, lelkületben, temperamentumban is össze kell csiszolódniuk.
Manapság talán divatossá váltak a formációk, amikor egy csoport méretteti meg magát…
Ez a terület mondhatni még nehezebb, hiszen precízen kell együtt dolgoznia a táncosoknak. Viszont egy nagyon jó közösségformáló erő. Kialakíthatóak különböző műsorok, amivel lehet fellépni rendezvényeken, ünnepségeken. A táncosok szinte családdá válnak, hiszen mindenki számít.
Én is összefogtam azokat a lányokat formációba, akik szeretnek táncolni, de nincs partnerük a páros tánchoz. Elkezdtünk a szabadidő kategóriában versenyezni.
A kecskeméti központú Fallaway Táncegyesületnél is tanítok már 9 éve. Megkértek, hogy legyek a szakmai vezetőjük.
Kialakult egy kis csapat, még a Százszorszép Gyermekházból. A formáció neve is innen eredt: Százszorszép Lányok. Velük nagyon sok versenyen voltunk és művészi értékű koreográfiákat hoztunk létre. Rájuk nagyon büszke vagyok. Velük dolgoztam a leghosszabb ideig.
A formációkkal területi és országos bajnoki címeket szereztünk, de nemzetközi szinten is szépen szerepeltek a gyerekek. Rengeteg kupánk, érmünk van.
Kiknek ajánlod a táncot?
Mindenkinek való, mert mindenki életében vannak olyan pillanatok, amikor örül, ünnepel. Olyan családból származom, ahol a névnapok, születésnapok nagyon vidáman teltek. Apukám hegedült, a nagymamám énekelt, félretoltuk az asztalokat és táncoltunk.
Másodsorban nagyon jó mozgáskoordináció-fejlesztő hatása van, illetve a ritmusérzék is sokat javul a tánc által. Nincs olyan, hogy „én ehhez béna vagyok” vagy „falábam” van. Meg lehet tanulni. A gyermekek mellett nyugdíjas tanítványaim is voltak, akik 2-3 év után nagy boldogsággal táncoltak, pedig először „tuszkolni” kellett őket.
Az önbizalmat és az önbecsülést is erősíti. A legnagyobb ösztönző erő, ha az embert dicsérik minden apró fejlődésért, amit az illető maga is érez.
Szoktál még táncolni?
Igen. Szeretnék versenyezni is. Van senior 1,2,3,4 kategória. Tehát, a kor nem akadály. Frissen tartja a szellememet, lelkületemet. Érdemes csinálni.
Milyen embernek tartod magad?
Kicsit művészember vagyok. Érdekel a zene, a tánc, a színház, a filmek, stb. Ami a hétköznapokhoz szükséges, az pedig a célkitűzés, a kitartás. Ezek bennem megvannak.
Mi az, amit a legfontosabb értéknek tartasz az életedben?
Valamit adni a családomnak, a táncosaimnak: a tánc örömét, egymás értékelését, egymás tiszteletét.
Szeretnék még tapsolni neked valamilyen versenyen! További sok sikert kívánok!
A videóinterjúban Vidovenyecz Andrea kicsit többet elárul a kulisszatitkokból, illetve betekintést nyerhetsz az egyik csoportja próbájába is.
Ha tetszett a történet, igényeld az
ÉLETUTAK ingyenes hírlevelet!
Az igényléshez kattints ide »