Gyakran másnak látjuk a fotókon az embereket, a tárgyakat, mint a valóságban. Ezt vallja Gyuris Péter fotográfus is, aki azt szokta mondani, hogy a fényképezőgép egy olyan különleges eszköz, mely képes azt megmutatni az emberből, amit ő maga nem lát, nem vesz észre.
Lehet, hogy bizonyos dolgokat egyébként észre sem vennénk, de például a gépek mélység élesség eszköze ki tudja emelni úgy a környezetből, ahogy arra a szem nem képes. Egy objektív használatával azonban eleve lehetséges így fókuszálni, ezáltal pedig az ember teljesen kiemelkedik a környezetéből. Ennek köszönhetően, egy kicsit másabb, csupaszabb lesz, mint ahogy például a tükörben látja magát. Jobban előjönnek azok az emberi jellemvonások, melyek ott vannak az arcán, a tekintetében.
Lehet azt mondani, hogy a fotózás egyfajta művészet?
Úgy gondolom, hogy a művészet az emberben alakul ki. Szerintem attól lesz egy dolog művészi, hogy kivált belőlünk egy olyan érzést, ami miatt különlegesnek érezzük azt a valamit. Előfordul, hogy előre, tudatosan készül egy mű, de az megtörténik, hogy minden a véletlen műve, csak egy pillanat alatt készült el a különleges fotó.
Persze, a fotózásnak több irányzata is van, mint például a művészi fotózás, vagy éppen dokumentáló. A dokumentáló fotózást én személy szerint nem tartom annyira művészinek, habár ebbe is bele lehet csempészni némi művésziességet. A kimondott művészi képek azonban sok munkát igényelnek, hiszen a fotósnak figyelnie kell a fényre, a beállításra, de sokszor az utómunka is nagy energiát igényel.
Hozzád melyik ág áll közelebb?
Mindkettő közel áll hozzám. Én nagyon szeretem a jelen pillanatban, a valóságban megtalálni az értéket. Elsősorban történeteket keresek egy képben vagy éppen egy érzést. A véletlen műve, hogy az elkészült kép művészi lesz, vagy inkább dokumentáló.
Hogyan kerültél kapcsolatba a szakmával? Hogyan lettél fotós?
Még számomra is nehézséget okoz pontosan visszavezetni az eredetét az életemben. De talán onnan ered, hogy hobbi szinten édesapám is foglalkozott fotózással. Klasszikus fényképész volt, aki szerette maga előhívni a képeket. Volt otthon egy kis „laborja”, ahol készültek a fotók. Már gyerekkoromban láttam, ahogy a fotózással foglalkozik, többször is kezembe adta a gépet. Elmagyarázott több beállítást is, majd kattintottam kettőt és szomorúan tettem le a fényképezőgépet, mondván, nekem ez nem megy.
Évekig nem is foglalkoztam ezzel, aztán az egyik munkahelyemen adódott egy lehetőség. Pontosabban megkértek, hogy fiatalokról készítsek néhány képet egy szórakozóhelyen. Mivel időm és kedvem is volt hozzá, belementem. A végeredmény pozitív visszhangot kapott, én magam is elégedett voltam az elvégzett munkával, és úgy éreztem, újra foglalkoznom kell a témával. Elindult a tanulási folyamat, mely az évek során egyre mélyült. Sőt, ki is nőtte magát. Jó ideje már videózással is foglalkozom.
Milyen jellegű fotókat készítesz szívesen?
Alapvetően olyan képeket szeretek készíteni, melyeken az ember a központi szereplő, illetve olyanokat, melyekben van energia. Az energiát úgy értem, hogy adjon át egyfajta plusz érzetet, és hasson arra, aki megnézi.
A legjobb érzés az, mikor sikerül egy olyan portrét elkészíteni, mely visszahat a szereplőjére, aki ha megnézi a képet, egy kicsit másként látja magát. Sokszor olyan értékeket mutathatok meg ezekkel a fotókkal, melyeket még a kép szereplője sem fedezett fel magában.
Mi a véleményed, nehéz jó fotót csinálni? Szerinted milyen a jó fotó?
Mindenki számára mást jelent a fotó. Maga az értékelés teljesen más a készítő és a befogadó részéről, hiszen elképzelhető, hogy készítek egy képet, ami nekem tetszik, de lehet, hogy másnak nem. Számos oka lehet annak, hogy egy kép nem tetszik másoknak, de persze van egy általános „képlete” a jónak mondható fotónak. Minden, ami újszerű, általánosságban érdekes. Ami kiemeli az embert, mindenképp jó irányba viszi el a végeredményt.
Az okostelefonoknak „köszönhetően” ma már mindenki készít képeket, ráadásul hihetetlen mennyiségben, melyeket a közösségi portálokon folyamatosan meg is osztanak. Ezáltal elmondható, hogy nagy mennyiségű kép lát napvilágot nap, mint nap. E rengeteg fotó közül pedig nehéz kitűnni. Amivel véleményem szerint ki lehet emelkedni a többi fotó közül, az a letisztultság, ugyanis így egyszerű, jó üzenetet lehet közvetíteni, melyet mindenki megérthet. Talán, ez a jó fotó titka.
Úgy gondolom, hogy fontos elérni az embereknél, a képek szereplőinél, hogy bennük is legyen egyfajta letisztultság, mert úgy vélem, hogy tudat alatt átmegy a gondolat, a zavartság a képről. De ha a kép szereplője harmóniában van önmagával, akkor a képen egyszerűen sugárzó lesz.
Szerinted bárki tud jó fotót készíteni?
Igen, bárki képes erre. A mai világban olyan technikai lehetőségek állnak rendelkezésünkre, hogy szerintem bármilyen pillanatból lehet jó képet készíteni. Véleményem szerint az is fontos, hogy a fotós hogyan áll önmagával. Olyan képet fog mutatni a világnak, ahogy azt ő látja. Ha minden feltétel adott, akkor akár egy mobiltelefonnal is lehet díjnyertes képeket készíteni. Persze, érdemes utána olvasni annak, hogy például melyek az ideális fényviszonyok, pontosan mit jelent a harmadolás szabálya – aranymetszési pont a fotósoknál -, melyeket betartva sokkal közelebb kerülünk a jó képek elkészítéséhez. Ezeken kívül van még néhány alapszabály, amelyekkel célszerű tisztában lenni és könnyen elsajátíthatók. Ha ezek megvannak, akkor már csak a fotóson múlik, hogy milyen lesz az a kép.
Alapvetően a fotósnak van a legnagyobb szerepe, és nem annak, amit fotóz. Vannak gépiesített eszközök, melyek maguktól készítik a képeket, de ezekhez is kell egy ember, aki kitalálja, mi az, amit meg akar mutatni.
Bár egyre több a videó is, úgy tűnik, hogy a fotó nem megy ki a divatból. Mit tud a fotó, amit a videó nem? Mivel tud többet adni?
A fotó a pillanat játéka, a videó pedig inkább a cselekvésé, melynek segítségével egy mozdulatsor, vagy történet mutatható be. Talán úgy a legegyszerűbb megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy 1 másodperc alatt legalább 24 képkocka készül a videók esetében, pontosabban ez a mozivásznon manapság tapasztalható jelenség. Ez azonban annyira gyors, hogy az agyunk ezt nehezen dolgozza fel. Ha csak 1 fotó készül, akkor egyetlen pillanat van kiragadva, és olyan dolgokat láthatunk meg, amit egyébként nem. Elkapni egy pillanatot az életben nehéz, ehhez kell a fényképezőgép.
Szerinted miért szeretjük a képeket?
Egyrészt azért, mert olyan részleteket mutat meg az emberről, amiket ő maga sem vesz észre. Az persze más kérdés, hogy retusálás után olyat is tud mutatni, ami nem is létezik.
Másrészt pedig van egyfajta dokumentáló szerepe a képeknek, ennek köszönhetően pedig segít emlékezni. Segít feleleveníteni érzéseket, amelyek fontosak nekünk. Például egy esküvő, gyermekszületés, születésnap esetében.
Ezek nem biztos, hogy olyan élesen megmaradnak a gondolatokban, mint egy fényképen. Emellett alá is tudja támasztani a mondandót, a vizuális megjelenítés a szöveg mellett fel tudja erősíteni a leírtakat.
Tehát, elmondható, hogy azért szeretjük a fotókat, mert érzéseket váltanak ki belőlünk?
Úgy gondolom, igen. Manapság rengeteg impulzus ér minket, számos helyen jönnek szembe velünk a neonreklámok, a rengeteg webes felület. Úton-útfélen bele lehet futni bármilyen tapasztalásba, érzésbe, de a képek valahogy állandók ebben a rohanó világban. Sőt, az általuk kiváltott érzelmeket fel is tudja erősíteni. Talán ezért is fontos, hogy megbecsüljük ezt a szakmát, és ha van rá mód, szakképzett, jó fotóst keressünk életünk fontos pillanatainak megörökítéséhez.
Milyen embernek tartod magad?
Mostanában változik a véleményem önmagamról. Úgy érzem, sokáig zárkózott voltam. Talán emiatt – tudat alatt – kerestem a fotózást. Segített nyitni a világ felé.
Ezen kívül olyan embernek tartom magam, aki szeretne minél többet megtapasztalni, megélni az életben. Hiszem, hogy azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, hiszen ez az, amit senki sem vehet el tőlünk.
Persze, a fénykép is egy fizikai tárgy – vagy éppen fájl -, amit nem biztos, hogy mindig magunkkal viszünk. Azonban azok az emlékek, melyekhez fénykép is kapcsolódik, véleményem szerint jobban bevésődnek az emlékezetbe.
Mi az, amit a legnagyobb értéknek tartasz az életedben, vagy épp a fotózással kapcsolatban?
Alapvetően büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, mert a magyar nyelv egyrészt egy gondolkodásmód, ami nem jellemző más népekre. A magyar nyelv az, ahol a jó, jobb, legjobb kifejezések mindegyikében benne van a „jó” szó, míg más nyelvekben ez nem jellemző. Büszke vagyok arra is, hogy magyar nyelven fotózok. Ezt úgy értem, hogy a magyar egy képes nyelv, amiket kimondunk, szinte megjelennek a szemünk előtt. Szerencsémnek tekintem, hogy gazdag fantáziával rendelkezem.
Merni kell elkezdeni, megvalósítani akár egy fotós projektet, akár a fényképezőgépet kézbe venni. Sokaknak ahhoz is bátorság kell, hogy a fényképezőgép elé álljanak és vállalják önmagukat. Értéknek tartom, ha valaki bele mer vágni egy számára nehéznek tűnő feladatba.
Az interjú videóváltozatából még több mindent megtudhat Péterről:
HA ELSŐKÉNT AKARSZ ÉRTESÜLNI A LEGFRISSEBB INTERJÚKRÓL, ÉRDEKESSÉGEKRŐL, TÖRTÉNETEKRŐL, AKKOR ÍRATKOZZ FEL A JOBB OLDALSÓ OSZLOPBAN ÉS SZEREZZ ÉLMÉNYEKET!