Sokat hallani arról, hogy a mai fiatalokat nem sok minden érdekli. Csak nyomogatják a telefonjaikat és a hagyományos értékek háttérbe szorulnak az életükben.
Ennek pont az ellenkezője igaz Sztrehárszki Lilire, akit mély és elkötelezett érdeklődés fűzi a természethez. Vele készített egy interjút a Turista Magazin.
Már óvodás korában megfertőzték a természet szeretetével, hiszen „zöld oviba” járt, és nemcsak velük, hanem családjával is rendszeresen mentek kirándulni, állatkertbe. Édesanyja elmondása szerint mindig érettebb volt kortársainál, buzgott benne a tanulásvágy, a gyerekjátékok helyett pedig a természet élőlényeinek megfigyelését sokkal szórakoztatóbbnak találta.
„Még óvodás voltam, amikor egy nyári tábor keretében madárgyűrűzési bemutatóra vittek minket Visegrádra. Ott én engedhettem el az egyik meggyűrűzött fakopáncsot, és kicsiként ez nekem hatalmas élmény volt.
Általános iskolában volt egy nagyon jó biológiatanárom, aki észrevette, menynyire odavagyok a természetért, és elkezdett különórákon felkészíteni a Kaán Károly és a Herman Ottó biológiai versenyekre. Utóbbi főleg ornitológiai témájú, és ott szerettem meg a madarakat tudományosabb szempontból is.
Egyik ismerősöm pedig javasolta, hogy látogassak el az Ócsai Madárvártába, és teljesen magával ragadott, amit ott láttam: a madárgyűrűzés, a madárvonulás-kutatás. Elkezdtem Ócsára járni, megtanultam a hálóból kiszedni a madarakat, és ott ültem a gyűrűző mellett, segítettem neki, írtam az általa diktált biometriai adatokat.”
Nehezen tudja Lili megfogalmazni, mit is szeret a madarakban, de van egy érzés benne, ami hozzájuk köti. A kedvenc madara a daru, mert annyira különleges. Kifejezetten elegánsnak tartja az életének minden szakaszát. Ahogyan repül, vonul, ahogy összegyűlnek nagy csapatokba, ahogyan kihúznak reggel, aztán behúznak naplemente idején.
Lili azzal került a figyelem középpontjába, hogy a 2020-as GDT European Wildlife Photographer of the Year (az Év Európai Természetfotósa) pályázaton a denevérlábas fotójával megnyerte az ifjúsági kategóriát a 15–17 évesek között. Ez egy nagyon érdekes, nagyon izgalmas kép, elsőre nem is tudja az ember, hogy mit lát.
„Ez egy kis patkósdenevér lába, és aznap este készült, amikor február végén először elmentem fotózni a Börzsönybe. Egy látogatók elől elzárt bányába mentünk, és nagyon sokáig fotóztam, mire meglett ez a képem.”
A denevérlábas képemet sem azért indítottam el ezen a nemzetközi versenyen, hogy nyerjek vele. Pályázni azért pályázom, hogy egyrészt lássam, milyen szinten vannak a képeim, másrészt én azért örülök például egy ilyen GDT-s sikernek is, mert így több ember fogja látni a képeimet, és ezáltal közelebb tudom őket vinni a természethez, többekhez eljuthatnak az én pici élménydarabkáim, amelyek a természetben érnek engem.
Lenyűgöz az a szemlélet, amelyet ebben a fiatal lányban látok: szeretné közelebb vinni az embereket a természethez. Értéket akar közvetíteni mások számára.
Azt gondolom, hogy tanulhatunk tőle: Mi az az érték, amit mások számára képesek vagyunk átadni? Mi az, amivel jobbá tehetjük a környezetünket?
Saját bevallása szerint, ha fotózni megy, akkor kifejezetten elmélyül és átszellemül ebben a folyamatban, mert szerinte így lehet csak igazán jó fotót készíteni, ha az ember belemerül a saját témájába, a beállításokba, kompozíciókba.
„Csodálatos, hogy ott vagyok láthatatlanul egy olyan élővilágban, ahol nekem egyébként nem lenne helyem, de a lesnek köszönhetően mégis közel tudok kerülni az állatokhoz.”
Lilinek kezdetben a madarak voltak a kedvenc fotótémái, de ahogy tudása fejlődött, kinyílt számára a világ, és ma már mindenféle fotótéma érdekli. Itthon a Gemenci-erdőbe szeretne eljutni, mert nagyon kíváncsi annak varázslatos világára. Külföldi álom-úticélja pedig Új-Zéland, amelynek különleges és egyedi élővilága vonzza. Állatfajok közül nagyon szeretne egyszer bálnákat fotózni, amire egy norvég fotós előadása inspirálta, akit a már említett természetfotós-fesztiválon látott. De érdekli a drónfotózás is, mert egy teljesen más perspektívát tár fel, és szívesen megnézné, mit láthatnak onnan fentről a madarak.
Elképesztő nyitottság és kíváncsiság a világra! Bárcsak ilyen lelkesedéssel tudnánk végezni a munkánkat vagy éppen a hobbinkat!
Szülei mindenben támogatják őt és öccsét, többek közt abban is, hogy szabadidejükben választott hobbijaiknak élhessenek. Lili nemcsak emiatt hálás nekik, hanem mert nagy motivációt jelent számára az, hogy érdekli is őket, amit csinál, hogy valóban meghallgatják őt, amikor megosztja velük legújabb élményeit vagy amit épp tanult. És közben észrevette, hogy ez a tudás szép lassan átszivárog a szülei be is. Például ők korábban nem annyira ismerték a madárfajokat, de Lilinek köszönhetően ma már sokat felismernek a kertjükbe érkező vagy a kirándulásaikon látott madarakból.
Példaértékűnek látom a szülei hozzáállását is! Azt hiszem, úgy tudjuk gyermekeink önbizalmát erősíteni, ha valóban érdekel bennünket az, amit csinálnak, ami érdekli őket!
Különleges és színes Lili személyisége, hiszen nem csak a természetet szereti, hanem hobbija a zenélés is. Öt hangszeren játszik: dob, gitár, basszusgitár, szinti meg még egy hegedű is.
„Játszom egy klasszikus zenekarban, rockzenét kedvelő zenésztársaimmal pedig alapítottunk egy rockbandát, és mivel dobosunk nem volt, megtanultam dobolni. Úgy voltam vele, hogy elég vagány dolog dobosnak lenni, főleg lányként.”
Mindenki azzal és azokkal tölti a szabadidejét, amivel és akikkel szeretné. Fontosak számomra az iskolai barátságok, de azáltal, hogy ennyi mindent csinálok, több baráti társaságom is van. A zenészek mellett ott vannak a madarászok és a fotósok, bár az utóbbi két társaság gyakran összeolvad. Egyébként én is ugyanúgy eljárok bulizni, és pontosan ugyanolyan dolgokat csinálok, mint egy átlagos 18 éves, csak ezekkel megspékelve.
Lili egyébként a gödöllői Szent István Egyetem agrármérnöki szakán szeretne továbbtanulni, utána pedig vagy az egyik nemzeti parknál, vagy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél, esetleg környezeti neveléssel foglalkozó szervezetnél elhelyezkedni. Nagyon vonzza a gyerekek világa, és szerinte fontos, hogy egészen kicsi kortól elkezdődjön a szemléletformálás, mert ekkor még nagyon nyitottak.
„Ha egy gyerek egészen fiatalon lát egy fészket egy odús gyűrűzésnél, látja az ott fészkelő széncinegét, az odúban a tojásait, akkor ez benne olyan pozitív élményként marad meg, hogy nem fogja bántani azt az állatot később sem.”
Forrás (szöveg és fotó): turistamagazin.hu
Ha tetszett, ajánld másnak is a cikket!