Önbizalmunknak gyakran szabnak korlátot a múltban elhangzottak. „Ilyet egy fiú nem csinál” – halljuk gyermekkorunkban a szüleinktől. „Az én gyermekem így nem viselkedhet” – mándják nekünk. Ha az esetek nagyobb részében helytálló is az, amit mondanak, elég csak egyetlen alkalommal szembesülnünk azzal, hogy valamiben rosszak vagyunk, egy életre elveszíthetjük az önbizalmunkat az adott területen.
Öbizalom elvesztése
A kisebbik baj az, ha soha többé nem élvezhetjük a versírást, éneklést, sportolást, főzést az önbizalomhiány miatt. A nagyobbik baj az, ha nem merünk a munkahelyen fizetésemelést kérni, ha nem merünk kiállni magunkért; nem merjük azt választani, amit igazán szeretnénk; ha nem merünk belevágni abba, amire igazán vágyunk.
A legnagyobb baj, ami érhet mindket, ha a napi jólétünkre hatással lévő területen vágták meg az önbizalmunkat a múltban.
Mit tegyünk, ha rá férne az önbizalmunkra egy alapos tatarozás?
A legfontosabb, hogy a fejlődés lényege nem a tudásban rejlik. Ugyanúgy, ahogyan a dohányos pontosan tudja, hogyan kell nem rágyújtani, és mégis képtelennek érzi magát arra, hogy megtegye, a legtöbb önbizalom-csorbult ember is pontosan tudja, mit kellene tennie, de képtelennek érzi magát arra, hogy megtegye.
A kulcs a hogyan.
Albert Bandura a világ egyik leghíresebb ma élő pszichológusa, a Stanford Egyetem professzora 60 éve kutatja az emberi viselkedés titkait.
Harminc évvel ezelőtt kidolgozott egy eljárást az önbizalom helyreállítására, amit tudatos elsajátításnak nevezett el. Ennek segítségével, akár négy óra alatt képes megszabadítani embereket komoly fóbiáktól.
Módszerének alapja az, amihez az emberek általában türelmetlenek: a félelmet kiváltó tevékenységhez olyan apró lépéseken keresztül vezeti el az embert, ami csak lehetséges. Minden lépésnél annyit időz, amennyit szükséges, és eközben nagyon tapintatosan, türelmesen bánik a fóbiás emberrel, egyáltalán nem sietteti őt semmiben.
Módszere a nagyon apró lépésekre bontás miatt elképesztően sikeres. Amikor például kígyó-fóbiás emberekkel dolgozik, behívja őket egy szobába, ahol beszélget velük. Elmondja, hogy a szomszéd szobában van egy kígyó, és nemsokára lehetőség lesz rá, hogy az illető belépjen oda.
Természetesen, ilyenkor mindenki tiltakozik, hogy ő semmiképpen sem akar bemenni a másik szobába, de Bandura kellően türelmes. Megvárja, míg az illető megszokja a helyzetet, ekkor megmutatja, hogy van egy ablak, amin keresztül be lehet nézni a másik szobába. Aztán megvárja, míg a páciens hozzászokik a helyzethez. Majd több lépésen keresztül eljutnak a szomszéd szoba ajtajáig. Ezután kinyitják az ajtót, de nem lépnek be rajta. Azután benéznek az ajtón keresztül. Ezután újabb lépések következnek, míg az illető vastag védőkesztyűben és védőruhában egy picit beljebb merészkedik. Eközben Bandura kellő időt szán arra, hogy a fóbiás mindig megbarátkozzon az új szituációval.
Az eljárás végén a páciens megérinti a kígyót. Előbb természetesen védőkesztyűben, majd anélkül. A reakció kivétel nélkül, minden esetben az, hogy az élmény sokszorosan jobb, mint amilyenre számítottak. Olyan emberek, akik egész életükben irtóztak a kígyóktól, ebben a pillanatban játszanak vele, ölükbe veszik, símogatják, és elragadtatott mosollyal az arcukon dícsérik a hüllő szépségét.
Habár az eljárás nagyon sikeres, mégsem a fóbiából való kigyógyulás benne a lényeg. Akik végigcsinálták a teljes folyamatot, azok utána sokkal kevésbé szorongtak az életük más területén.
A sok apró lépés összeadódó sikerélménye nem csak egy adott fóbiából gyógyítja ki az embert, hanem egy olyan eszközt ad a kezébe, amellyel élete bármely területén le tud számolni a félelmeivel, kitartóbbá, bátrabbá és határozottabbá teszi őt.
Ezek az emberek sokkal derűsebben fogadták a kudarchelyzeteket és magabiztosabban álltak hozzá a kihívásokhoz. A mélyreható változásnak a gyökere abból a tudatból fakad, hogy szemünk láttára fordult 180 fokot a világ. Aki ezt egyszer is átélte, az egyfajta újjászületésként emlékezik vissza erre az élményre. Nem csak arról van szó, hogy komfortzónánk kitágulása egy csodálatos élmény, hanem innentől egy teljesen új személynek látjuk saját magunkat.
Ha életünknek egy pici területén visszanyerjük a magabiztosságunkat, akkor azt ki tudjuk terjeszteni más életterületre is.
Azonban a legnagyobb önbizalomnövelést az váltja ki, ha egzisztenciális területen lépünk előre. Ha a megélhetésünkkel, a mindennapi boldogulásunkkal kapcsolatban válunk egy olyan személlyé, amelyre mindig is vágytunk.
GONDOLATOK – KÉRDÉSEK
Nagyon tanulságos a kisérlet. A lényeg az apró lépésekben van. Egy pici, szinte semmit nem jelentő lépést nem nehéz megtenni – még a komforzónán belül marad az ember, mégis közben lépést tesz a változás felé.
Javaslom, hogy mindenképpen próbáld ki!
Mi az a terület, ahol szeretnél változni? Fogyni szeretnél? Mit gondolsz, képes lennél 1 hónap alatt fél kilót leadni? Nem elképzelhetetlen, igaz? Nézd meg, mit kell ahhoz tenned. Lehet, hogy ez a példa nem jó neked. Akkor gondolj másra. A lényeg, hogy minél kisebb lépésekre bontsd le a változást!
A nagy dolog, hogy az apró, pici sikerek nagy hatással lesznek az életed más területeire is. Például, nem tudtál megbékélni valamivel, elfogadni veszteségeket. Gondold végig, milyen apró lépéseket tehetnél a siker érdekében!