Panka 2,5 hónapos chilei tartózkodása alatt sok mindent látott az ott élő emberek, fiatalok kapcsolatáról. Erről is beszél ebben az utolsó részben. Továbbá beszámol az Andokban eltöltött különleges kirándulásról.
Chilében nagyon népszerű az iskolák alapítási évfordulójához kapcsolódó ünnepségsorozat és vetélkedő. Nálunk a téli szünet után (július vége) került erre sor.
A lényege, hogy a diákokat két csapatra – piros és kék pártra – osztják és egymás ellen versenyeznek 3 napon keresztül. Mindkét csapatnál bálkirálynőt is választanak.
Többféle vetélkedő van – a kicsiktől a nagyokig – mindenki benevezhet a neki megfelelőbe. Vannak sport, evés, tánc, és előzetes felkészülést igénylő versenyszámok. Ilyenkor díszletek is készülnek, melyeknek az anyagait, kellékeit már hónapokkal korábban elkezdik beszerezni. Ebben nekem is volt részem: háttérképeket festettem nagy élvezettel.
Mindennek nagy közösségformáló ereje van, ugyanis tanítás után mindig próbálták a táncokat, készítették a díszletet. A 3 nap alatt jó volt látni, hogy mindenki együtt szurkolt a társaknak.
Az evőversenyek elég durvák szoktak lenni. Például fél perc alatt kell meginni 2 üveg kólát. Az első után hánynak, de utána folytatják. Láttam egy lányt, aki meg egészben nyelt le egy banánt. A 3 napos vetélkedőt mindig egy parti követ.
Ez nagyon fontos számukra, nagyobb jelentősége van, mint az újévnek. Itt újévkor – mivel nyár van – mindenki nyaral. Ezen a partin viszont részt tudnak venni.
A bulikon számon tartják, és akár listát is írnak, hogy ki kivel kavart az este során. Ők sokkal intimebbül táncolnak, mint akár mi, magyarok. A fiúk nagyon nyomulósak, természetesen.
Chilében az oktatás állami és privát részre oszlik. A magániskolákban magasabb az oktatás színvonala. Ha a szülők fizetése eléri az állam által meghatározott limitet, akkor nem is írathatják állami iskolába a gyereküket. Ahová most én járok, itt a tandíj havi 150-200 ezer Ft körül van.
Átlagosan jóval több a magániskola. Ez a kettősség jellemző az egészségügyre is. Ha valakinek van elég pénze a magánra, akkor utána már nem engedik neki, hogy igénybe vegye az állami intézmények szolgáltatását. Itt nincs társadalombiztosítás, egészségügyi adó.
Az egyetem itt olyan, mint mondjuk Debrecenben. Egy nagy területen vannak a karok, laborok, kutatási épületek, fejlesztési intézetek, stb. A talcai egyetem a chileihez tartozik. Megnéztem a rangsort, és meglepő módon az ország egyeteme előbbre van, mint bármelyik magyar egyetem.
Jártunk az Andokban is.
A városunktól kb. 1,5 óra autóút volt, mire a hegyek lábához érünk. Több vonulaton is áthaladtunk, de még mindig nem értünk el Argentínába. 3-4 óra alatt lehet átszelni az Andok vonulatát autóval, mely átlagosan 200-300 km hosszú. Számomra alpesi táj jellege volt. Az egyik hegynél ki is írták, hogy ez itt Dél-Amerika Svájca. Viszont itt nincsenek falvak, csak marhatenyésztéssel foglalkozó tanyák.
Chile háborúban állt sokáig Argentínával, de Peruval és Bolíviával is egy időben. Hogy ne kelljen két fronton háborúznia, Chile kiegyezett Argentínával. Így egész Patagóniát, és a Magellán-szorostól délkeletre eső részeket átadta. Viszont a másik két országtól nyert északi területeket, melyek gazdagok ércekben. Akkor még azt hitték, jól jártak, merthogy Patagóniában nincs semmi. Azóta kiderült, földgázban, kőolajban gazdag.
Az argentin béke során a legmagasabb csúcsok és folyók kettéválásánál határozták meg a határt.
Először itt elmentünk a Laguna de Maula-hoz, az itteni folyó eredéséhez.
Átléptük a határt, de a hivatalos határállomás csak kb. 1 óra autózásra lett volna. Odáig sajnos nem mentünk el. A határvonal annyira magas régióban található – itt már hó és hideg van -, hogy nem éri meg fenntartani hivatalos átkelőt.
Megemlítenék néhány érdekességet az Andokból.
Sok és gyönyörű termálfürdő található. Egyben mi is voltunk, de abban csalódtam. Csak medencével rendelkezett, a szaunája piszkos, az öltöző pedig koedukált volt.
Erre található a Sátán ördögfogai nevű sziklacsoport. Innen gyönyörű a kilátás a hegyoldalra. Vannak hófehér szikláik is. A föld itt alul vöröses színű, majd átmegy szürkébe, és végül hófödte lesz.
Sok kísértetház-szerűt is láttam, ezek menedékházak, bárki behúzódhat.
Vadászat az Andokban
A kukorica mellett a bab is a szegényebbek étele. Van egy hódszerű állatuk, amit szintén a szegényebbek esznek. A tengerimalacot viszont a peruiak fogyasztják.
Népszerű a vadászat az Andokban. A családom is szokott menni, még a lányok is.
Nyitott tetejű autón utaznak a vadászat résztvevői. Este indulnak, s ha a reflektor fénye ledermeszti a nyulat, lelövik. Vadásznak még zergére, őzre, illetve a hegyi folyókban horgásznak.
Az Andokban még nagyon ajánlatos kipróbálni a lovaglást, a gyönyörű környezetben igazán romantikus. A lovat a helyiek furán ülik meg. Ők egy kézzel fogják a kantárt és így próbálják a lovat irányítani. Ez a trendi.
Valószínűleg itt nem olyan drága a ló. Nagyon sokan tartanak, időnként felülnek rá és poroszkálnak vele. A lovat közlekedésre is használják, a hegyekben, a falvakban szekereket húznak velük.
Hogyan alakultak a kapcsolataid?
A családomat nagyon megszerettem. Kedvesek, bár sokkal lustábbak, mint a sajátom. (Ez vicc volt!)
Ha kirándulni, várost nézni mentünk, mindig autóval tettük, nagyon keveset sétáltunk. Ellenben az evésben nem tartanak annyira mértéket.
Az iskolában is mindenki közvetlen. A baráti körök már kialakultak, melyekbe nehéz bekapcsolódni.
Barátságok így nem születtek. Sokszor beszéltek olyan témákról, amiről nekem fogalmam sincs. Ők kiskoruk óta ismerik egymást. Ha kérdeztem, volt, hogy nem is válaszoltak.
Olyan barátaim nem lettek, akikhez visszajönnék. Nem tudom, fogok-e bárkivel is levelezni. Talán 1-2 lánnyal. A fiú-lány kapcsolatok itt sokkal lazábbak. Olyan gesztusokat, testi érintkezéseket tesznek, melyeket itthon csak a szerelmesek engednek meg maguknak. Én nem tudtam megállapítani emiatt, ki jár valakivel.
Az iskola, ahová jártam, egyházi fenntartású. A tanítás 7.50-kor kezdődik. Az első 15 per imádsággal, elmélkedéssel kezdődik. Minden hónap első péntekén mise van az első órákon.
Ezzel a cikkel a végéhez ért a Panka Chilében sorozatunk!
Időközben Panka már haza is érkezett Szegedre. Az alábbi fotó a Liszt Ferenc repülőtéren, a megérkezését mutatja.
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet!
Bízom benne, hogy Panka élményein, beszámolóin, fotóin keresztül kicsit jobban megismerhetted ezen dél-amerikai ország hagyományait, kultúráját, lakóinak szokásait, gondolkodását és te is több lettél általa!
RÁADÁS!
Készül egy záró videó-interjú is Pankával, amit rövidesen bemutatunk majd.