Azt mondhatom, hogy minden érdekel, ami az utazáshoz kötődik. Gyakorlatilag nincs olyan nap az életemben, ami ne kapcsolódna valahogyan az utazáshoz, legalább abban a formában, hogy a különböző lehetőségeket nézegetem az interneten – vallja Jäger Erika.
Folyamatosan keresem, hogy mi az, amit érdemes megnézni, oda hogyan juthatok el, és milyen anyagi, egyéb vonzatai vannak. Szenvedélyesen olvasok riportot, cikket, tudósítást érdekes helyekről, országokról, kultúrákról.
Hol járt eddig? Milyen helyekre szokott utazni?
Európában kezdtük a párommal, a ma már szokásosnak mondható buszos görög- és olaszországi utakkal. Ezek után pedig szélesítettük a látókörünket és szívesebben költöttünk más utakra is.
Néhány éve próbáltam ki először a tengerjáró hajókon való utazást. Ez nagy szerelem lett részemről, jelenleg is a kedvenceim között van. A Földközi-tenger térségét már bejártam hajóval, de volt szerencsém részt venni transzatlanti hajóúton is, illetve a Karib-térségben is jártam.
Mi az, ami vonzza Önt ezekben az utakban?
Nagyon szeretem megnézni, megismerni, hogy az emberek hol, hogyan élnek. Ha elutazom valahová, számomra nem az a fontos, hogy minél több csillag legyen a hotel neve mellett, vagy minél drágább legyen az étterem.
Nem a luxust keresem, hanem az érdekel, hogy az ott élő emberek hogyan élik az életüket. Mindegy, hogy hol járok, a helyi piacra mindig kimegyek. Esténként vacsorázni úgy járunk, hogy megfigyeljük a helyieket, ők hová térnek be.
Szeretek elmenni áruházakba is, hogy megnézzem az alapvető élelmiszerek, tisztítószerek mennyibe kerülnek. Ez azért érdekel, mert kíváncsi vagyok arra, ha ott élnék, mennyi pénzből jönnék ki.
Mit tanult az utazások során?
Folyamatosan tanul az ember. Döbbenetes volt számomra, mikor tudatosodott bennem, mekkora szerencsém van, amiért Európában élhetek.
Amikor eljutok a világ túlsó felére vagy valami egészen különleges helyre és látom, hogyan élnek ott az emberek, akkor a legtöbbször hálát adok, hogy Magyarországon van az otthonom.
Nagyon szeretek elutazni, talán honvágyam még nem volt, de nagyon jó visszatérni. Mindig is hazaszeretetre tanított a családom.
Voltak-e különleges élményei?
Pozitív és negatív élményeim is vannak bőven. Általában mindenhol jellemző, ha látják az emberen, hogy turista, akkor próbálják neki a portékákat, szolgáltatásokat egy kicsit drágábban eladni, itt-ott egy picit „lehúzni”. Ezt a fajta hozzáállást nem szeretem. Attól, hogy nem odavaló vagyok, nem jelenti azt, hogy számolatlan mennyiségű pénzzel rendelkezem. Sajnos, ez a világ minden pontján előfordul.
Szerencsére pozitív tapasztalatokat is szerzek, főként amikor „nyitott” helyiekkel találkozok.
Az utóbbi időben egyre tudatosabban keresem azokat a lehetőségeket, ahol megismerkedhetek ott élő emberekkel, és ők mutatják be a lakhelyüket. Így olyan helyekre is eljutok, ahol a valós életet ismerem meg, nem csak a hagyományos turista látványosságokat.
Tavasszal voltunk például Kubában. Még az utazás előtt megismerkedtem az internetnek köszönhetően egy ott élő magyar hölggyel, aki megmutatta, hogy a helyiek hol veszik a szivart, milyen a helyi piac, de még a saját otthonába is meghívott. Az alatt a néhány nap alatt, míg Kubában voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, de az biztos, hogy nem élném le ott az életem.
Más országokban is találunk helyi „idegenvezetőket”. Például Lisszabonban él egy magyar hölgy, aki tanárként dolgozik, a fizetését pedig úgy egészíti ki, hogy magyarokat vezet körbe a városban.
Általában minden országba, ahová ellátogatok, keresek ott élő magyar embert, aki elkalauzol.
Leginkább az interneten találunk egymásra, de mivel a hasonló hasonlót vonz, az ismerősi körünkben és a vendégeim közt is sokan vannak, akik szeretnek utazni. A jó és a rossz élményeket pedig mindig megosztjuk egymással.
Szívesen utaznak barátokkal?
Természetesen. Van egy baráti házaspár, akikkel rendszeresen utazunk együtt. Az elmúlt 10 évben az utazásaink körülbelül felét együtt töltöttük. Mostanában pedig kezd kialakulni egy nagyobb közösség barátokból, illetve a baráttá lett vendégeimből. A társaság egy részével már tavaly volt egy közös utunk. Ezen kívül havi rendszerességgel járunk össze és tartjuk a kapcsolatot. Az az érdekessége ennek a kis társaságnak, hogy ők korábban nem is ismerték egymást, én voltam az egyetlen közös pont.
A hajóutakon kívül van más utazási forma, melyet szintén nagyon szeret?
Általában elmondhatom, hogy az útjainkat saját szervezésben bonyolítjuk. Nagyon ritka, hogy utazási irodán keresztül megyünk valahová. Persze, ha találunk egy kihagyhatatlan ajánlatot, élünk vele. Az esetek többségében mi intézzük a repülőjegyet, a szállást is.
Vannak álmaim, vágyaim, melyek megvalósításához keresem a lehetőségeket, például az amerikai 66-os utat nagyon szeretném látni. Ez most azért is aktuális, mert a párom idén 66 éves. Az egyszerűbb, néhány napos buszos utakra is ugyanilyen szívesen elmegyünk.
Milyen helyekre szeretne mindenképpen elutazni?
Nagyon sok olyan hely van a nagyvilágban, ahol még nem jártam, de szeretnék eljutni. A kontinensen kívülre csak néhány éve kezdtünk utakat szervezni, mert rájöttünk, hogy komolyabb utazásokat Európán kívül érdemes megvalósítani.
A terveim közt szerepel például Japán. Nem ismerek ugyan japán embereket, de ismerem a japán technológiákat, melyek alapján úgy gondolom, hogy ők nagyon okos és fegyelmezett emberek lehetnek. Biztos vagyok abban, hogy ők egészen másképp élik az életüket, erre pedig nagyon kíváncsi vagyok.
Nagyon érdekes az utazás során látni a kontrasztot. Az ember itthon hajlamosabb ezt nem észrevenni. Élünk egy bizonyos szinten, és látom, hogy vannak sokkal rosszabb és sokkal jobb körülmények között élő emberek is, de elmegyünk egymás mellett. Azonban külföldön ezek a társadalmi különbségek nagyon szembetűnőek. Megdöbbentő, mikor az ember látja a nyomort, látja, hogy nincs közbiztonság, ugyanakkor van egy réteg, akik tagjai bármit megtehetnek, luxusházakban laknak, luxusautókkal járnak. Igyekszem nyitott szemmel járni, mert egy adott városban vagy országban csak 5-7-10 napot töltök el, ennyi időm van a helyzet felmérésére.
Mit üzenne az olvasóknak a megélt tapasztalatai alapján? Mit szűrt le utazásai során?
Az egyik, hogy a világ bármely pontjára is utazik az ember, mindenhol vannak nehéz sorsok és nagyon jól élő emberek egyaránt.
A másik, hogy külföldön könnyebben észreveszem, ha baj van, vagy segítségre van valakinek szüksége és talán könnyebben is segítek. Úgy érzem, hogy itthon ez ellaposodik. Az ember már nem annyira érzékeny a környezetében előforduló problémákra.
Véleményem szerint ez azért lehet így, mert az otthontól távol jóval kiszolgáltatottabbak vagyunk, éppen ezért érzékenyebbek is a segítségnyújtásra.
Van olyan ország, melynek esetében inkább azt javasolná, hogy oda ne menjenek?
Úgy gondolom, hogy nincs. Biztosan vannak olyan helyek, amelyeket magamtól már nem választanám szívesen, de ezt csak azért tudom kijelenti, mert voltam ott és láttam. Én azt javaslom mindenkinek, hogy ha egy hely felkeltette az érdeklődését, akkor menjen el és nézze meg.
Érdemes megnézni az interjú videóváltozatát, további érdekességet tudhat meg Erika utazásaiból:
Ha tetszett a történet, igényeld az
ÉLETUTAK ingyenes hírlevelet!
Az igényléshez kattints ide »