Hogyan küzdhetjük le félelmeinket, gátlásainkat?

0

Ráakadtam dr. Almási Kitti pszichológus egyik előadására, ahol nagyon érdekes dolgokat mondott a félelmeink, gátlásaink leküzdéséről.

Legtöbben kudarckerülők vagyunk. Már kiskorunkban megéljük, hogy “be kell állnunk a sorba”. Úgy kell viselkedni, mint a többiek, mert akkor nem kapunk leszidást. 

A kudarcélményhez úgy jutunk el, hogy az évek során megtanulom, nekem úgy sem sikerül ez vagy az. Ezért bármilyen pici helyzetről is beszélünk, az nagy szorongást vált ki belőlem. Sokan már a bemutatkozástól is szoronganak. 

Jellemző a társadalmunkra, hogy mivel megszólhatnak, kritizálhatnak, ezért inkább visszahúzódok, nem foglalok állást, nem szólok semmit, mert akkor talán megvédhetem magam. Nem teszem ki magam sérülésnek. 

Tegyük fel magunknak a kérdést: Ami kritikát kaphatok, az tényleg olyan rettenetes-e?

Amikor az ember elkerül egy helyzetet, akkor azért kerüli el, mert azt gondolja, hogy nem bírná elviselni azt a szituációt. Ezért marad abban az illúzióban, hogy ha nem csinálok semmit, akkor hihetem azt, hogy mindenki szeret. Ezt csinálja a legtöbb ember.  

Nem csak a kudarctól félnek az emberek, hanem attól is, nehogy nagyon kirívóak legyenek (pozitív értelemben), mert akkor irígykedhetnek rájuk. Az irígység pedig lehúzza őket.

Ha mindig olyan dolgokat csinálsz, ami nem jelent kihívást, akkor miindig a komfortzónán belül maradsz. De ettől nem fogod magad jobban érezni.

Érdemes beleképzelem magam egy olyan helyzetbe, amely elvileg egy kudarcélmény is lehet, de azt mondom, hogy ez inkább lehetőség, ami elsülhet így is vagy úgy is.

Ha egy lehetőséget megpróbálsz és nem jön össze, akkor azért annál nem vagy hátrébb, mint amikor azt mondom: meg sem próbálom, mert úgy is alkalmatlan vagyok rá. Ha meg sem próbálod, akkor annyival rosszabb, hogy anélkül döntötted el, nem vagy alkalmas valamire, hogy megpróbáltad volna. 

Gondold végig: Mi a legrosszabb, ami történhet? Mi lesz akkor, ha egy adott helyzetben nem lesz minden tökéletes? Válaszolj, és utána kérdezd meg magadtól: … és akkor mi van?

Egy bizonyos ponton túl nem tudsz olyan katasztrófát mondani, nem tudsz olyan elviselhetetlen dologra gondolni, ami akadálya lenne annak, hogy vállalj egy élethelyzetet és ez megnyugtató lesz.


GONDOLATOK – KÉRDÉSEK

Az előbbi gyakorlatot, kérlek, próbáld ki! Biztosan foglalkoztat mostanában is olyan dolog, amitől félsz. Örömmel veszem, ha a tapasztalatodat a lenti hozzászólásban megosztod velünk, hátha mi is tanulhatunk belőle. Köszi.


A legrosszabb, ami miatt azt mondod egy kihívásos helyzetre, hogy “nem”, az elég fajsúlyos-e ahhoz, hogy kihagyod azt az élményt, azt a lehetőséget? Lehet, hogy jön egy jó munkalehetőség, vagy más, és akkor azt mondod, hogy én ehhez kevés vagyok.

Akkor tedd fel magadnak a kérdést: Mitől félsz leginkább? Ha kudarc ér, vagy ha elmulasztasz valamit? 

Almási Kitti elmesélt magáról egy rövid történetet, amikor még fiatalon az egyik munkahelyén nagyon megalázta a főnöke. Úgy döntött, felmond, pedig nagy szüksége lett volna az állásra, mert fogalma sem volt, miből fog ételt vásárolni magának a következő héten. Egyetlen dologban hitt, saját magában, hogy valahogy meg fogja oldani a helyzetet.

Véleménye szerint attól lesz önbecsülésed, ha valami olyasmit csinálsz, amit mások nem biztos, hogy megtennének, illetve nem néznének ki belőled, mégis belevágsz.

El tudod-e képzelni magadat úgy, hogy ezeket az akadályokat meg tudod ugrani? A belső erő megléte vagy hiánya teszi azt, hogy ilyen helyzetben megtorpansz vagy nem. Az előbbi esetben a kudarc az lett volna, ha nem merem felemelni a hangomat, nehogy kirúgjanak. Az is egy életlehetőség, hogy kirúgnak és nem lesz pénzem kaját venni, de az is, hogy lesz helyette jobb. Még nem tudom hogyan, de lesz. 

A párkapcsolatokba is sokan azért ragadnak bele, mert félnek, hogy egyedül maradnak.

Ha úgy látom, hogy valamivel meghasonlottam, és az nekem nem jó, abból mindenáron ki kell lépni. Az sem lesz rosszabb, mint megrekedni egy olyan életben, amelyet nem akartam élni. 

Ahogyan idősödik az ember, előkerülnek a kihagyott életlehetőségek.

Ilyenkor megkérdezhetjük magunktól: a kudarc a nagyobb teher vagy a kihagyott lehetőség?

Messze a kihagyott életlehetőséget mondják a nagyobb tehernek a legtöbben. Nyomasztani fog, mi lett volna akkor, ha sikerülhetett volna valami, de meg sem próbáltam. 

Ha nem tudod, hogy alkalmas vagy-e valamire, akkor mindig a kipróbálás a legjobb lehetőség. Teljesen normális dolog, ha az életünkben egy csomó visszautasítást kapunk. Ne félj tőlük!

GONDOLATOK – KÉRDÉSEK

Ha egy hasonló élethelyzetbe kerülsz, te is tedd fel magadnak ezt a kérdést: a kudarctól félek jobban vagy a kihagyott élethelyzettől, lehetőségtől?  

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here