Gergelyt a félelmei segítették, hogy megtalálja az útját

0

Vannak férfiak, akik összejönnek egy adott helyen és beszélgetnek az őket érintő problémáikról.
Nem időjárásról, pénzről, politikáról, hanem olyan érzelmi gátakról, kihívásokról, félelmekről, amelyekről másoknak nem mernek beszélni. Ezekről a körökről és a saját motivációjáról beszélgettem a szervezővel, Kiss Gergellyel.

A férfikör egy biztonságos közeget biztosít arra, hogy egy szakember, coach segítségével az érintettek átbeszéljék a problémákat, életüknek azokat a szegmenseit, melyeknek nem tudnak megfelelni. Mindez csoportban történik, melynek nagy előnye, hogy hallják egymás nehézségeit, gondjait, az ezekre adott megoldásokat. Mindebből rengeteget lehet tanulni.

Honnan jött a férfikör ötlete?
2018 szeptemberében részt vettem egy ilyen férfikörben. Az ott átélt tapasztalatok nagy lökést adtak az életemnek. Így elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Coach végzettségem is alkalmassá tesz a férfikörök vezetésére.

Mi jelentett leginkább élményt számodra? Mi változott meg benned?

Eltökélt célom, hogy nyugodtságban, boldogságban éljek. Tudjam, hogy mitől érzem jól magam. Ehhez szükséges, hogy megértsem, mi történik bennem, és másokban.

Tanulmányozom az embereket.
Nagy örömmel tölt el, ha segítni tudok másokon úgy, hogy az illető életében történt megtorpanásán át tudom segíteni. Közös erővel meg tudjuk oldani a problémáját.
A férfikörökben pontosan ez történik. Mindez nagy elégedettséggel tölt el.

Mindig is humán beállítottságú voltál? Mivel foglalkoztál korában?
7-30 éves koromig birkóztam. 18 éves koromtól válogatottként nagyon sok világversenyen vettem részt. Dobogóra mégsem sikerült felkerülnöm.

Legjobb sportolói eredményem, hogy a pekingi olimpián hetedik helyezést értem el, amit nagy csalódásként éltem meg.

Épp hogy elkezdtem a birkózást, elindítottak egy házi versenyen. Nagyon vágytam az éremre, de négyből negyedik lettem. Ettől kezdve elhatároztam, hogy olimpikon leszek és olimpiai dobogón fogok állni. Mivel ez nem valósult meg, a sport karrieremre kudarcként tekintettem.

A 2018-as évben sikerült felismernem azt, hogy az elmúlt sportolói éveim segítségemre vannak abban, hogy más területen legyek bajnok. A megélt tapasztalataim, kudarcaim hozzásegítettek ahhoz, hogy azzá váljak, aki most vagyok.

Kiss Gergely

Nagy benned az eltökéltség?
Lehet, hogy nem olyan nagy, mert akkor dobogós lettem volna az olimpián. Viszont kitartó vagyok, nehezen adom fel, ez igaz.
Annak ellenére, hogy abbahagytam a versenyszerű sportolást, edzésekre járok továbbra is, órákat is tartok. Ezt nem lehet csak úgy abbahagyni, ez egy életforma számomra.

Mibe kezdtél a birkózás után?
Szegeden két vállalkozásunk is működött már. Az egyik egy számítástechnikai üzlet, a másik pedig egy nyomda volt. Bátyámmal közösen működtettük ezeket. Sokáig élveztem a vállalkozói létet. Kihívásokat megoldani, fejlődni. A tavalyi évben odáig jutottam, hogy megelégeltem azt, hogy csak azzal foglalkozzam, amivel több pénzt kereshetek. A vállalkozás leginkább a pénzről szólt, nem úgy, mint a birkózás, melyben részemről a domináns a mozgás szeretete volt. A vállalkozásba nem tudtam beleadni a saját egyéniségemet, a szeretetemet.

Tavaly eladtuk a számítástechnikai üzletet, a nyomdát pedig bérbe adtuk. Így teljesen tiszta lappal tudtam indulni abban, hogy változtassak az életemen.

A félelmeim segítettek megtalálni az utamat. Mindig is azt vallottam, hogy ha valaki fél valamitől, azzal szembe kell néznie. Nagyon jó érzés, ha megteszünk egy olyan dolgot, amelyről korábban nem hittük el, hogy meg tudjuk csinálni.

Mondok erre egy példát.
A férfikörben az utolsó hónapban az volt a kihívásom, hogy tegyek fel a facebookra minden nap egy három perces videót, amelyben a gondolataimat mondom el. Ez rendkívül távol állt tőlem. Korábban a facebookra még egy képet sem raktam ki magamról. Nem vállaltam magamat ilyen egyszerű formában sem, nem hogy a gondolataimat. A videók elkészítésével, nyilvánosságra hozatalával igen csak ki kellett lépnem a komfortzónámból. Az első napok kimondottan fizikai fájdalmat jelentettek számomra.
Attól féltem, mit fognak rólam gondolni az emberek, elítélnek. Ennek ellenére 30 napon keresztül kitettem egy-egy videót. A végére mindez a komfortzónámmá vált, jól éreztem magam benne, nem okozott problémát.

Van-e arra példa, hogy megteszünk egy olyan dolgot, melytől félünk, de mégsem szeretjük meg?
Hogyne. Ez azt mutatja, hogy az nem az illető útja. Erre is tudok mondani egy esetet.
A férfikörben az egyik tagnak az volt a feladata, hogy készítsen tíz emberrel riportot. Elkészítette, de bevallotta, hogy ez nem való neki, annak ellenére, hogy azért vonzotta a feladat. Ha valamitől félünk, az vonzza is az embert.

Például valaki arra vágyik, hogy pszichológus legyen, vagy külföldön éljen, elköltözzön a Dunántúlra.
Ezekben az esetekben nem a konkrét cselekedet – például a költözés – tölti el az illetőt félelemmel, hanem a változtatás. Otthagyni a jelenlegi állást, eladni a lakást. A nagy ismeretlenbe kell beleugrani. Félünk a bizonytalanságtól. Evolúcionálisan viszont arra vagyunk kódolva, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ne ismerkedjünk új emberekkel, ne menjünk új helyre, csak az ismert sarokban gubbasszunk.
Viszont a boldogságot az okozza, ha az utcán oda merek menni az idegenhez és beszélgetek vele. Olyan tanfolyamra iratkozom be, ahol nem ismerek senkit.

Félelmeink leküzdésével két felismeréshez juthatunk. Az egyik, hogy jó érzéssel tölt el, amit megtettem. A másik, hogy rájövök, ez nem nekem való. Az utóbbi esetében is előbbre vagyok, mert már nem arra fordítom az időmet, az energiámat, hogy tépelődjek a változtatáson.

Emlék a pekingi olimpiáról

A félelmeink kapcsolatban lehetnek az önbizalmunkkal is. Sokat jelent az, ha valaki a félelmei ellenére elindul, megteszi azt, amitől tart?
Igen. A férfikörben szerveztem küzdő sporttábort is, egy warrior tábort. Ez azt jelenti, hogy azok a férfiak, akik még nem próbálták a küzdősportot, most megismerkedhetnek a birkózással, a boksszal, harcművészetekkel. A tábor végén kiállnak egy másik férfi ellen küzdeni. Ezzel az a cél, hogy saját félelmeiket leküzdjék és odategyék magukat a „harcban” igazi férfiként. Akik részt vesznek ilyen táborban, kiállnak a másik ellen, azoknak az önbizalma megnő. Ezt az önbizalmat az élet más területein is – család, üzlet – kamatoztatni tudják.
Számomra nagy felismerés, hogyan tud motiválni egy embert az, ha egy másik ember, vagy csoport hajtja, erősíti, számon kéri rajta, miként halad az álmai megvalósításában.

Mondok néhány példát!
Egy kertészetben dolgozó férfi – aki korábban nagyon kerülte a konfliktusokat – megküzdött egy ellenféllel a táborban. Később árvitába került egy ügyféllel. Azt gondolta, hogy ha ki mert állni a táborban az ellenféllel szemben, akkor itt se fogja hagyni magát, kiáll a véleménye, igaza mellett. Merte vállalni saját magát, érzéseit, gondolatait, érdekeit.

Egy másik férfi három éve azon gondolkodott, hogy kilép az alkalmazotti státuszból, és vállalkozásba fog. Pénzügyi tanácsadóként előadásokat szeretne tartani 20-30 fős csoportoknak, illetve mentorprogramot is indítana. Eddig nem merte ezt meglépni.
A férfikörben elmondta a vágyait. A 30 napos kihívásra azt kapta, hogy egy hónap alatt szervezzen meg 20 fő részére egy előadást.
Bátran megszervezte, megtartotta az előadást, élvezte, pénzt is keresett vele és nagyobb önbizalomra tett szert.

Mindezek a példák is azt mutatják, hogy bennünk van az a szuperhős, aki bármire képes.
Példaként szoktam azt felhozni, hogy ha elrabolnák a gyermekedet, akkor megtennéd azt, amire vágysz, csak hogy visszakaphasd? Persze, igen – jön a válasz.
Akkor miért kell várni még éveket arra, hogy megtedd a változtatáshoz szükséges lépéseket? Miért élnéd le sikertelen emberként az életedet?!

Úgy érzed, a helyeden vagy? Lehet még valami számodra kihívás? Vannak-e olyan félelmeid, vágyaid, melyek az új feladatkörödből adódhatnak? Hogy látod a jövőt?
A legnagyobb félelmem mindig is az volt, hogy emberek előtt beszéljek nyilvánosan, videón, tévében.
Három éve elmentem egy toastmaster, azaz egy retorika klubba Szegeden. Itt ki kellett állni egymás elé, és beszédeket kellett mondani. Első alkalommal remegtem, leizzadtam, mert igen távol állt tőlem ez a megnyilvánulás. Az idő során sikerült ezt a félelmemet leküzdenem. Ráadásul én lettem a szegedi klub elnöke.
Hogy lesz később? Azt tudom elképzelni, hogy ezen a területen fejlesztem tovább magam.
Elsődleges célom, hogy minél több férfi életét támogassam, segítsem. Azt látom az ismerőseimnél, idegeneknél is, hogy mindenki a saját árnyékában él. Szeretném ebből kimozdítani őket, fellobbantani a bennük szunnyadó erőt, tüzet. Szuperhősként és ne átlagemberekként éljenek.

Ezzel szerintem megfogalmaztad a hitvallásodat! Kinek ajánlod a férfikört?
Azoknak, akik úgy gondolják, hogy több van bennük, mint amennyit eddig ki tudnak hozni magukból, az életükből.

Említetted, hogy a birkózás jó eszköz a férfikörben. Mi adja az erejét ennek?
Úgy gondolom, hogy a birkózás igen hatékony eszköz. Az embereknek, akik ezt a sportot még nem próbálták, a komfortzónájukon kívül esik. A birkózószőnyegen állva felerősödnek azok a tulajdonságaik, amelyek a hétköznapi életében hátráltatják őket. Túl agresszív, vagy kapkodós, félénk, bátortalan. Az edzés után a coach-csal, illetve a férfikörben megbeszéljük a tapasztalatokat, a felszínre került érzéseket. Milyen gátak vannak az életében és ezeket miként lehet feloldani. Így lesz az egyén számára mindez lelki fejlődés is. Amúgy csak egy edzés lenne a birkózás, mely fizikai fáradságot eredményez neki.

Bármi, ami valamennyire vonz, de nagyon távol esik a komfortzónámtól, érdemes kipróbálni, mert fejlődést, változást eredményezhet az életemben.

Mit tanácsolsz azoknak, akikben élnek vágyak, de félnek attól, hogy elinduljanak a megvalósítás útján?

Gondolkodjanak azon, hogyan kezdjenek bele a változtatásba. Ha nagyon távolinak tűnik a cél, akkor ne a „csúcsot” tartsák szem előtt, hanem azt nézzék, milyen apró lépésekkel lehet megközelíteni azt.

Egy apró lépés megtétele könnyebb, mint egy óriás lépésé. Minden célt le lehet bontani olyan kis lépésekre, amelyek komfortzónán belüliek és így könnyebben meg is valósíthatóak.

Milyen embernek tartod magad?
Engem vonzanak a félelmeim. Amitől félek, azt megpróbálom leküzdeni. Így vagyok hiteles is a férfikörben.

Mit tartasz a legfőbb értéknek az életedben?
A kitartásomat. 29 évig birkóztam és a mai napig heti rendszerességgel edzek.


Mindenképpen nézd meg az interjú videó változatát, amelyben Gergely még több példát elmond a saját és mások életéből.

Ha tetszett a történet, igényeld az
ÉLETEK ingyenes hírlevelet!

Az igényléshez kattints ide »

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here