Panka megérkezett Chilébe. Az induláskor az édesapja így nyilatkozott: „Elindult… Nehéz elhinni, hogy kicsi lányom egy éjszaka alatt többet repül, mint én egész életemben és messzebbre jut, mint én valaha álmodtam… De így van ez jól. A gyerekek álmodjanak jóval nagyobbat, mint szüleik.”
Most megosztjuk veled Panka első élményeit Chilében.
Az utam és a fogadtatás
Hosszú volt az út, ennek ellenére tudtam aludni a repülőn. Este 10-kor indult a gépem Rómából, így éjszaka, sötétben repültem. 6 óra az időeltolódás Magyarország és Chile között. Reggel 7-re landolt a gépem a fővárosban, Santiagoban. Gyönyörű napfelkeltét láttam a repülőről.
Mindjárt az érkezéskor meglepő kalandban volt részem. Nem tudtam, hogy Chilébe nem lehet behozni semmilyen ételt, se állati, se növényi eredetű anyagot. Nálam volt egy szendvics, amit kiszagolt a vámos kutya. Kissé bonyolult procedúrával sikerült tisztázni magamat.
A fogadó családom „Panka” feliratú transzparenssel és nagy szeretettel várt. Itt is szokás a puszival való üdvözlés, öleléssel. Még a fiúk is pusziszkodnak. A találkozást követően elvitt a családom egy magasabb helyre, ahonnan egész Santiagot be lehetett látni.
Chilét nyugatról végig az óceán határolja és két hegyvonulat között helyezkedik el az ország. Mivel a főváros medencében terül el, így a szmog ködként telepszik meg felette. Érdekes volt magasról látni, amint a ködből a felhőkarcolók kilátszanak.
Ahol élni fogok 2,5 hónapig
A fővárosból 3 órás autóút vezetett Talca városába. Itt élnek a vendéglátóim.
Talca Szeged nagyságú város, kb. 200.000 fő lakja. Helyi viszonylatban ez kisvárosnak számít. Itt kiszélesedik a két hegyvonulat, így lehet látni a parti részt és a hegységeket is, melyeket hó fed.
Itt a déli féltekén most tél eleje van. Az időjárás ennek ellenére tavaszias. Elég egy pulóvert hordani. Az ablakok sok helyen nyitva vannak, és áramlik be a kellemes, olykor hűvös levegő.
Az itteniek azt mondják, hogy a sok eső után szokott kellemes meleg lenni. Gyanítom, hogy lesz ennél hidegebb is.
Első nap az iskolában
Chilében – mivel tél van – tart az iskolaszezon. A diáktársammal, Martinával együtt járok suliba.
Az egész iskola tudott az érkezésemről. Szeretettel, welcome partival fogadtak. Kicsit zavarba ejtő volt, hogy mindenki rám figyelt, ráadásul nem nagyon értettem még a beszédüket. Gyorsan és akcentussal, a „hivatalos” spanyoltól eltérően beszélnek. A „s” betűt nemigen ejtik. Nagyon sok kreált szavuk van.
Az iskola számomra meglepően laza. Tanár-diák puszi-viszonyban van egymással.
Az órák 2×40 percesek, szünet nélkül. Ezt követően tartanak pihenőt. A becsengetés nem jelenti az óra azonnali kezdését. 30 perc is eltelhet addig. Tanítási óra alatt lehet telefonozni, beszélgetni.
A pedagógus ettől függetlenül beszél az anyagról. Aki akar, az odafigyel.
Teljesen megdöbbentem, amikor az óra alatt két fiú egyszer csak felállt és arrébb tették a padjukat a terem másik felébe.
A lazaság ellenére a jegyeik jók, az hallottam. Az osztályozás egytől hétig van náluk. Kaphatnak tizedes jegyeket is, például 5,3. A 6-os és a 7-es osztályzat a legjobb.
Itt az óvodától a középiskoláig egy intézménybe járnak a gyerekek. Az alsósok, a felsősök és a középiskolások is külön épületben tanulnak. Egy osztályba 25-30 gyermek jár.
Július közepén lesz 2 hét szünetük, mint nálunk a téli szünet karácsonykor.
Egyelőre hallgatom az órákat. Van, amit értek, van, amit még nem. Jegyzetelek. Kedvenc tantárgyam a music, vagyis az énekóra. Sokkal gyakorlatiasabb, élvezhetőbb az óra, mint otthon. Mindenki kap egy hangszert – cimbalom, xilofon, stb. – és azokon mai modern zenét kell feldolgozni.
A befogadó családról
Az itteni „szüleim” 6 gyermeket nevelnek. Nagyon nyugodtak. Két házvezetőnőjük van. Mindenki nagyon kedves velem. A kisebb gyerekek is közvetlenek. Igaz, ők nem tudnak angolul, de már egy-két csúnyább kifejezésre megtanítottak.
Mindenki sportol valamit. A zenélés is része az életüknek. Az iskola 16 óra körül fejeződik be. Ezt követően mennek sportra, zeneórára. Nem nagyon láttam még őket otthon tanulni.
Később mesélek még róluk.
Ha szeretnéd a 8 részből álló beszámoló-sorozatot megnézni, kattints ide »