Glen Venezio New Jerseyből költözött Puerto Ricoba 2006-ban. A költözést követő legelső napokban feltűnt számára a sziget utcáin élő rengeteg macska, és az, hogy milyen kilátástalan helyzetben vannak ezek az állatok.
Eddig ebben sincs igazán semmi különös, hiszen ha új helyre kerülünk, akkor mindenféle dolog szembeszökővé válik, még azok is, amelyek mások számára megszokottnak minősülnek.
Veneziot azonban nagyon megérintette ez, de ami még ennél is jobban, az az, ahogyan a helyiek bántak ezekkel a szerencsétlen kis állatokkal.
És még ebben sincs semmi különös. A lelkünk akkor működik jól, ha mindenféle dolog megérinti. Ami különös, és amiért belekezdtem ebbe a történetbe, az ezután következik.
Glen Venezio ugyanis pár nappal azután, hogy beköltözött az új házába elhatározta, hogy tenni fog valamit, ha többet nem is tud, de legalább a közvetlen környékén élő macskákért.
Így hát egy reménytelennek tűnő szélmalomharcba kezdett – a helybeliek nem kis rosszallása ellenére.
Venezio minden éjjel elindul, hogy élelmet és vizet hordjon szét az utcán élő állatok számára.
15 éve minden egyes nap céljául tűzi ki, hogy törődjön azokkal, akikkel mások nem törődnek, hogy felelősséget vállaljon azokért az élőlényekért, amikért mások nem
vállalnak.
15 éve csinálja ezt minden áldott este, egyetlen nap kihagyás nélkül. Sőt, Venezio nem csupán eteti a cicákat, de a nem kívánt szaporulat ellen ivartalaníttatja is azokat – mindezt pedig támogatások híján a saját pénztárcájából finanszírozza. Nagyjából 250 kóbor macska tartozik a „körzetéhez”, de nem csak őket eteti, hanem néhány környékbeli kóbor kutyát, valamint egy pár csirkét is. Azt mondja, az a tapasztalata, hogy ha a csirkéknek nem ad enni, akkor azok egyszerűen megeszik az eledelt a macskák elől.
Tevékenysége olyannyira nem talált szimpátiára az egyes szomszéd szigetlakók körében, hogy éjjeli körútjait már egy ideje rendszeresen rendőrök kísérik.
Glen Venezio azonban az érzéketlen emberek véleményének dacára mégis töretlenül megy és teszi azt, amit ő a küldetésének választott.
Missziója ráadásul nem olcsó mulatság, csak az állateledel körülbelül 1600 dollárba
kerül havonta, ami nagyjából 480.000 forintnak felel meg.
„Ha egyszer meglátod, hogy mit kell tenned, mi a helyes, onnantól már nem tudsz lehunyt szemmel járni” – fogalmazta meg nézeteit egy újság számára.
Mi a különös Glenben?
Az, hogy többet tesz, mint amennyi elvárnak tőle. Többet tesz, mint ami egyébként a „kötelessége” lenne. Többet tesz annál, mint ami pusztán a túléléshez kell. Ő él, ami azt jelenti, hogy megvalósítja azt, amiért érdemes élnie.
Ezt te is megteheted. Sőt, én mindenkit bátorítok, hogy tegye ezt meg. Megszületünk, felnövünk, tanulunk, dolgozunk, szeretünk, családot alapítunk, dolgozunk, gyermeket nemzünk, dolgozunk, felneveljük, dolgozunk, megöregszünk, majd meghalunk – mindenkivel megtörténik.
Kedves Olvasó, ebben az égvilágon semmi sincs, ami személyesen rólad szólna.
GONDOLATOK – KÉRDÉSEK
Mi az, ami a te személyes célod? Mi a te álmod? Mi az a változás, amit szeretnél létrehozni magad körül, a családodban, a munkahelyeden? Akárcsak a szomszéd utcán, mint Glen Venezio, vagy a közeli hídon? Vagy akár az országban, netán az egész világon?
Ezt senki más nem tudhatja, csak te.
És senki más nem is hozhatja létre ezt a változást, csak te. Ez az, ami megkülönbözteti a vegetálást az élettől.
Sokan arra panaszkodnak, hogy bedarálja őket a hétköznapok mókuskereke. Reggel felkelnek, elkészülnek, ruhát adnak a gyerekekre, kapkodva bedobnak valami reggelit, elindulnak a munkába, a piros lámpánál unottan görgetik a mobiltelefonjaikon különböző közösségi hírfolyamokat. Beérnek a munkába, végigdolgozzák a napot, délután
sietnek haz, elszaladnak a gyerekért az oviba, otthon vacsora, majd gépiesen nyúlnak a távkapcsoló vagy a mobil után…
Nem hangzik túl jól, mégis milyen ismerős, igaz?
GONDOLATOK – KÉRDÉSEK
- Most állj meg egy picit, és gondolkozz el, mik azok a pillanatok, amik miatt mégis érdemes élni!
- Mi volt az utolsó kedvesség, jótett, amiben részed volt?
- Mi volt az utolsó kedvesség, jótett, amit te tettél valakivel? Mégcsak nem is kell nagy dolgokra gondolni. Ha a társaságodban eltüsszenti magát valaki, jó egészséget kívánsz neki? És megteszed ugyanezt a buszon is, ha egy idegen tüsszent melletted? Van valaki,
akinek tudatosan felajánlod az adód 1%-át? Stb.
Ezek olyan apróságok, melyek boldogabbá tudnak tenni. Bátorítalak, hogy találd meg, mi az a változás, amit szeretnél létrehozni magad körül!
A múltkor a TESCO-ban az egyik pénztáros mondta a másiknak, hogy ő már annyiféle fura szerzettel találkozott itt az áruházban, hogy könyvet írhatna róla. Megjegyeztem: hát írjon! Ezt a könyvet senki nem tudja megírni helyette, és ha csak álmodozik az írásról, akkor semmi nem fog történni.
Teljesen mindegy, mi az amit el szeretnél érni. Lehet, hogy nem fogsz egymagad egy egész erdőt elültetni, mint Jadav Payeng, vagy a lakhelyed összes kóbor állatát megetetni, mint Glen Venezio. De azt megteheted, hogy odafigyelsz a közvetlen vagy tágabb környezetedre, és törekszel arra, hogy kedvesebb, segítőkészebb legyél. Azt megteheted, hogy tanulsz, képzed magad.
Igazából bármit megtehetsz, csak a fantáziád és a hited szabhat határt neked. A macskáknak a legenda szerint 9 élete van, Glen Venezio mégis gondoskodik róluk.
Neked is 9 életed van? Rólad is gondoskodnak? Ha igen, akkor ráérsz azzal, hogy megtaláld a boldogságod. De ha te is úgy gondolod, hogy csak ez az egyetlen életed van, és ebből szeretnéd kihozni a legtöbbet, hogy ez az egy élet minél boldogabb legyen, akkor nincs mire várnod.
Volt egyszer egy Harland nevű fiú, aki 1890-ben született Indianában, Amerikában.
Egy farmon élt, amin az apja dolgozott. Három éves korában azonban az apja eltörte a lábát, és fel kellett adnia a gazdaságot. Hogy el tudja tartani a családját egy másik munkát vállalt, de sajnos két évvel később, amikor Harland öt éves lett, az apa elkapott egy vírusos
betegséget, és belehalt. 10 éves korában már a fiú is egy közeli farmon dolgozott, 13 évesen pedig kirúgták az iskolából. Ekkor elköltözött otthonról, hogy el tudja tartani magát.
Mire 17 éves lett már féltucatnyi munkából rúgták ki. Festett lovaskocsikat, dolgozott sütödében, volt jegyellenőr villamoson. 18 éves korában megnősült, és egy évvel később egy kisfiuk született. Sajnos rá egy évre a felesége elhagyta őt a gyerekkel. Megpróbált munka mellett éjszaka jogot tanulni. Emiatt több állásból is kirúgták, végül sikerült jogászként elhelyezkednie. De aztán három év múlva egy elvesztett ügy miatt el kellett hagynia a jogi pályát. Ekkor 26 éves volt, és vissza kellett költöznie az anyjához.
Dolgozott a vasútnál kalauzként, de kirúgták. Árult életbiztosításokat, de kirúgták. Elkezdett gázlámpákkal kereskedni, de akkoriban jelentek meg az elektromos lámpák, így elvesztette mindenét. 32 évesen egy gyárban dolgozott és gumikat árult, de két évre rá elvesztette az állását, mert bezárt a gumigyár. Aztán egy benzinkúton kezdett dolgozni, de jött a nagy világgazdasági válság, és a benzinkutat bezárták.
Végül mosogatni kezdett egy pici vendéglőben, és hosszú évtizedek alatt felküzdötte magát szakáccsa. Közben 42 éves korában meghalt a fia, és onnantól Harland egyre nagyobb depresszióba esett. 65 éves korában nyugdíjba ment, és az öngyilkosságon kezdte törni a fejét. Leült egy fa alá egy kötéllel, azzal a szándékkal, hogy felakassza magát, és elkezdte írni a végrendeletét.
Miután végzett vele, gondolt egyet, és elkezdte összeírni azt is, hogy mi az, amit elért az életben. És rájött, hogy habár lényegében minden állásából kirúgták, van egy dolog, amit mindennél jobban szeret csinálni, és ez a sütés.
Ezért aztán ahelyett, hogy öngyilkos lett volna, inkább elindult, és kért kölcsön egy kis pénzt. Megsütött pár csirkét a saját receptje alapján, és elkezdte árulni őket. Járta a vidéket, és próbálta mindenkinek eladni, akiben csak fantáziát látott. Nem csak munkásoknak, hanem más éttermeknek is, hátha ízlik a vendégeiknek.
Gyakran a kocsijának a hátsó ülésén aludt, mivel semmije nem volt, csak a havi 105 dolláros nyugdíja, és az, hogy szeretett sütni.
A többi pedig már történelem.
Egyre több étterem látott fantáziát Harland Sanders sült csirkéjében, így létrehozott egy franchise üzletet, aminek a neve az, hogy Kentucky Fried Chicken. 88 éves korára pedig a
KFC már a világ második legnagyobb gyorsétteremláncává nőtte ki magát. A cégnek 2019-ben 28 milliárd dolláros összbevétele volt, és 130 országban több, mint 24000 üzletük van
Mindezt egy olyan ember érte el, aki kész volt öngyilkos lenni azután, miután az egész élete egy kudarc volt.
Harland Sanders 65 évig hitt abban, hogy az ő élete egy kudarc. Aztán egyszercsak elkezdett hinni valami másban. És ez a valami más végül teljesen megváltoztatta az életét.
Az ő példájából akár azt is ki lehetne olvasni, hogy nem kell sietni, ráérsz még ezzel, mert akár 65 éves korodig is várhatsz majd azzal, amit igazán szeretnél csinálni. Azonban szerintem ez az a következtetés, amit érdemes messzire elkerülni. Mert ugyan minek várnál még 10-20-30, vagy még több évet, amikor egy döntéssel elérheted, hogy akár mostantól sokkal boldogabb legyél? Ugyan mi indokolja, hogy a hétköznapi szürkeséget válaszd ahelyett, ami izgalmas számodra?
Harland Sanders történetéből szerintem azt a következtetést érdemes levonni, hogy sohasem késő. Soha nem érdemes feladni az álmainkat. Kezdj el mélyen hinni abban, hogy számodra is lehetséges „élni”, és nem csak „túlélni”. Hogy te is tudsz többet tenni, mint amennyi elvárt tőled.
Másképpen fogalmazva: meg tudod valósítani azt, amiért érdemes élned.
GONDOLATOK – KÉRDÉSEK
Mi az, ami megérintett e két történetből?
A sikertelenségek, kudarcok ne vegyék kedvedet. Meríts erőt Sanders életéből! Ne add fel és tedd meg mindig, amit tudsz, a többit bízd az életre vagy a Gondviselésre!
Ha megteszed, amit tudsz, az gyakran több, mint amit elvárnak tőled!