Az empátia egy velünk született adottság, aminek mégis mindenki különböző mértékben van a birtokában. Miért? A fogantatástól kb. kilenc hónappal a születés utánig a csecsemő része anyja tudatállapotának. Ha az anya ebben az időszakban boldog volt, akkor a gyermek empatikus lesz és könnyen vesz majd részt mások tudatállapotában. Ha az anya nem volt boldog, akkor a gyerek kevésbé lesz empatikus, mert már korán megtanulja magát elszigetelni másoktól annak érdekében, hogy ne sérüljön.
Mivel az empátia velünk született adottság, ezért nagy mértékben fejleszthető ez utóbbi esetben is. Ugyanakkor bizonyos embereknél az empátia fejlesztéséhez szükség lehet pszichoterápiára, ugyanis a másoktól való elszigetelődésre kóros viselkedésminták is rá épülhetnek, melyeket szakembernek kell kezelnie.
Ahhoz hogy megállapítsd, milyen mértékben vagy képes empátiára, az alábbi egyszerű gyakorlatot javaslom: keress elő néhány filmbeli jelenetet, ahol két vagy több szereplő beszélgetnek egymással. Minden jelenetet nézz meg és írd le a következőket:
-
- Mi az, amit a szereplők mondtak?
- Milyen érzéseket éreztek a szereplők?
- Milyen kívánságokról vagy igényekről beszéltek?
Az empátia minden kapcsolatteremtés – így természetesen a kommunikáció – alapja. Ezért, ha ez a feladat könnyen megy, akkor minden rendben van. Ha nehézkesen megy, akkor sincs semmi baj. Az empátia ugyanis nemcsak a gyerekkori szülő-csecsemő kapcsolattól függ, hanem a te pillanatnyi állapotodtól is. Ha épp fáradt vagy, beteg vagy, leterhelt vagy, akkor ha beleélő képességed is csökken. Gyakorlással képes lehetsz fejleszteni az empátiádat akkor is, ha az állapotod ennek pont az ellenkezőjét okozná.
1992-ben Phillip Noll a Torontói Egyetem egyik kutatója egy érdekes tanulmányt készített. Arra volt kíváncsi, mi a hosszú és a boldog élet titka. Kutatása meglepő eredménnyel zárult: a titok mindössze annyi, hogy rokonszenvesnek kell lenni. A rokonszenves emberek ugyanis hosszabb ideig élnek, boldogabbak az életben és a házasságaikban is. Nemcsak hogy átlagosan fele annyi közöttük a válások száma, de még az orvosaik is gyakrabban rendelik őket vissza vizsgálatra, így a hosszabb életet nagyobb egészségben és békésebb párkapcsolatban tudják leélni. Tehát egyszerű a recept: legyél rokonszenves, miáltal hosszú és boldog élet vár rád.
De mitől leszünk rokonszenvesek?
Attól leszünk rokonszenvesek, ha a másik közel érez minket saját magához. Márpedig akkor fog minket közel érezni magához, ha a kettőnk közötti távolságot lecsökkentjük; ha közelítjük a nézőpontjainkat; ha teszünk felé egy határozott lépést. Akkor találnak minket rokonszenvesnek, ha megértjük a másikat.
Ennek legjobb módszere, ha megkíséreljük felvenni a másik személy nézőpontját; ha gondolkodunk azon, hogy vajon ő mit akar, vajon ő mit mondana ilyen-olyan helyzetben. Ha beleéljük magunkat a másik helyzetébe, és megéljük, vajon ő mit érezhet. Rendszerint állandóan az jár a fejünkben, hogy mi mit akarunk, és mi mit akarunk mondani. Arra pedig csak nagyon-nagyon keveset gondolunk, mit akar a másik, vagy mit fog mondani. Pedig ezt megbecsülni általában egészen könnyű.
PÉLDA
Egy feleség szőnyeget szeretett volna a nappaliba venni, ezért elmondta a férjének hogy mennyire jól mutatna a nappaliban egy szőnyeg. A férj persze nemet mondott. Ekkor a feleségnek bevillant, hogy a férje igen praktikus alkat, őnála a szép nappali meglehetősen gyenge érv. Ezért legközelebb, amikor alkalom adódott rá, inkább ezt mondta a feleség: ugye emlékszel, milyen drága volt a padló a nappaliban? Praktikus lenne egy szőnyeget venni rá. Könnyebb takarítani és megvédi a padlót a kopástól. Ez már hatott. A férj egyetértően bólogatott és nem sokkal ezután meg is vették a szőnyeget.
Hogyan lehet megteremteni az empátiát?
Az első lépés a figyelem. Jelezd a másiknak verbálisan és nonverbálisan is, hogy odafigyelsz rá. Fordulj lehetőség szerint teljes testtel a másik felé (ez nyilván nem megoldható mondjuk autóban vagy repülőn). Vegyél fel nyitott testtartást, tehát pl. ne fond karba a kezedet a mellkasod előtt, ha megoldható.
Használj a figyelmedet kifejező szavakat. A legegyszerűbb ha azt mondod: igen figyelek.
Ne mond, hogy figyelsz, ha valójában nem figyelsz, mert fejben máshol vagy. A másik hallani fogja a hangodon, hogy nem mondasz igazat és ebből csak konfliktus lesz. Ha nem tudsz figyelni, akkor legyél őszinte és mondd ki, hogy most nem tudok rád figyelni, kérlek adj egy kis időt még ezt befejezem.
Az emberek nagy része sajnos csak magára figyel.
Egy színésszel történt a következő eset: előadásának kezdete előtt 20 perccel, amikor már épp a szerepére koncentrált és igyekezett minden mást kizárni a tudatából, egyszercsak megszólította őt egy néző. Kérdezett tőle valamit a darab zenéjével kapcsolatban, amit a színész nem is értett, mert fejben már teljesen máshol járt. A néző ingerültebb lett, mert csak saját magára figyelt és nem értette, hogy egy színész ilyenkor már egy egészen más tudatállapotban van. Őrá ugyanis már nem jutott a figyelméből – holott pont ez lett volna a lényeg, ha már egyszer kapcsolatot akart vele teremteni.
A második lépés az érzelmek megnevezése. Érezd át a másik helyzetét és mondd ki, milyen érzés lehet ez neki. Nem kell megoldanod a problémáját. Nem kell tanácsot adni neki. Nem kell sajnálnod. Csak arról beszélj, hogy elfogadod őt és az érzéseit. Ennyi – meglepő módon – pont elég.
Ha segítségre van szüksége, akkor majd kérni fog tőled. Ha nincs szüksége segítségre, akkor nem fog. Ha megbízik benned, hogy elfogadod őt olyannak, amilyen, akkor majd gyakrabban kér segítséget tőled. Ennek oka, hogy a segítségkérés, a tanácskérés alá-fölérendeltségi viszonyt hoz létre, ezért bizalom szükséges hozzá, hogy ezt önként magunktól kérjük. Ha saját szabad akaratunkból döntünk emellett, akkor a helyzet nem bántó. Ha ránk kényszerítik, akkor azonban előszeretettel utasítjuk vissza. Ritkán beszélsz az érzéseidről, akkor másokét is kevésbé hatékonyan tudod felismerni. Ezért ezt gyakorolnod kell, és legyél tudatában annak, hogy az elején döcögősen fog menni.
Javaslom, nézz filmeket és próbáld meg kitalálni, mit érezhetnek az egyes szereplők. Figyeled a környezetedben élőket vajon mit érezhetnek. Teszteld magad állandóan és adj nevet az érzéseknek amiket észreveszel. Teszteld magad az életben is minden alkalommal amikor csak tudod.
Gondolkozz el gyakorlásképpen például a következő szituációkon:
Egy barátod azt meséli, hogy egy nagy bevásárlóközpont parkolójában egy autó vezetője rákiabált. Mit érezhetett közben a barátod?
Munkatársad beszámol arról, hogy elmaradt a színházi előadás, amire annyira készült a feleségével előző este. Mit érezhetett közben a munkatársad?
Egy barátod elmeséli neked, hogy meghívót kapott egy távoli ismerősének az esküvőjére. Mit érezhet ezzel kapcsolatban a barátod?
Egy közeli hozzátartozód elmeséli, hogy vett egy drága ruhadarabot, ami azonban már az első héten tönkrement. Megkisérelte visszavinni az üzletbe, de ott elutasították azzal, hogy már több mint három nap eltelt a vásárlás óta, így nem tudnak vele mit kezdeni. Mit Érezhetett közben a rokonod?
Egy munkatársad ebéd közben elmeséli, hogy az a dokumentum, amin egy egész héten keresztül dolgozott, tönkrement akkor, amikor lefagyott a számítógépbe mentés közben. Mit érezhetett a kollégád?
Minden emberi kapcsolat léte és minősége a befektetett időtől és energiától függ. Ha nem szánsz időt és energiát a kapcsolatra, akkor az tönkre fog menni. Ha megpróbálod kispórolni az időt és energiát a kapcsolatból, az tönkre fog menni.
A legfontosabb, amire időt és energiát kell szánnod, az az odafigyelés a másikra, azaz az empátia. Amikor a másik mond valamit magáról, annak gyakran lehet nem szándékos következménye, hogy belőled önvédelmi reflexet vált ki. Ezt a viselkedést érdemes háttérbe helyezni és gyakorolni hogy empatikus tudj lenni a másik féllel. Ennek eredményeképpen a konfliktusok jelentős része megszűnik és sokkal közelebbi kapcsolatba tudsz kerülni másokkal.
GONDOLATOK – KÉRDÉSEK
Hogyan próbálod gyakorolni az empátiát a jövőben? Mi az, amit megtanultál ebből a rövid részből?