Karikó Katalin neve igen népszerű mostanság a médiában. Nem is csoda, hiszen az ő munkássága hozzájárult a koronavírus elleni védőoltás megszületéséhez. Méltán lehetünk rá büszkék. A minap olvastam vele egy interjút, amelyben kicsit többet elárult magáról, életéről, szakmai küzdelmeiről.
Philadelphia központjától félórára, egy külvárosi otthonban él a 65 éves tudósnő, Karikó Katalin. A szolnoki születésű biokémikus a BioNTech nevű német oltóanyaggyártó vállalat alelnöke. A Pfizerrel közösen létrehozott koronavírus elleni vakcina az ő felfedezésén is alapul.
Saját bevallása szerint Kisújszálláson nagyon jó kémia- és biológiatanára volt az általános iskolában. Ma is büszke rá, hogy nyolcadikos korában harmadik lett az országos élővilág tantárgyi versenyen. A középiskolában is kiváló pedagógusok tanították. 1973-ban vették fel a szegedi József Attila Tudományegyetem biológus szakára. A diplomázás után akadémiai ösztöndíjat kapott és Tomasz Jenő szerves kémikus hívta meg a Szegedi Biológiai Központban (SZBK) működő csoportjába. Akkoriban azt érezte, minden, amit csinál, hallatlanul fontos. 1982-ben doktorált az antivirális rövid RNS-molekulák szintézise és alkalmazása volt a témája. És jött a kijózanodás:
1985 táján létszámcsökkentés volt az SZBK-ban, és bizony elküldtek – éppen a harmincadik születésnapomon kaptam meg az értesítést. Nagyon szomorú voltam. Magyarországon akartam dolgozni, de választ sem kaptam a megpályázott állásokról. Azután Európában próbáltam elhelyezkedni: Montpellier-ben, Londonban és Madridban, mert ott foglalkoztak hasonló rövid RNS-molekulákkal. De ezek sem jöttek össze. Aztán végül a Temple Egyetemen, Philadelphiában sikerült állást szereznem, ott is ez a kis RNS-molekula volt a vizsgálat tárgya.
Katalinnak a külföldre jutás sem volt egyszerű, hiszen akkor még létezett valutakeret, amely mindössze 100 dollár volt. Ötvenet beváltottak a lányának, Zsuzsikának, ötvenet a férjének. Neki viszont nem járt, mert volt munkaszerződése. Ennyi pénzzel nem indulhattak el, ezért eladták a Ladájukat, a pénzt feketén átváltották, és belevarrták Zsuzsika játékmacijába, úgy vitték magunkkal.
Mindent feladtak, a jegyük is csak egy irányba szólt. Senkit sem ismertek Amerikában.
Gyorsan kellett alkalmazkodnunk ehhez a furcsa világhoz, hogy életben maradjunk. Folytathattam a Tomasz-laborban elkezdett munkát. Nagyon produktív három év után a Temple-ről is el kellett mennem, mert más irányban akartam folytatni a kutatást, mint a labor. Azaz a pályám sokszor volt felfelé ívelő szakaszban, de aztán mindig lekonyult, mint ekkor is.
A karrierje hullámzása nem szegte kedvét. A Temple után Washingtonba ment, ott tanulta meg igazán a molekuláris biológiát. 1989-ben a Pennsylvaniai Egyetemre (UPenn) került, ahol huszonnégy évig kutatott.
1990-ben visszautasították az első mRNS-pályázatomat, de nem csüggedtem. Minden évben, jobban mondva havonta pályáztam, és bár egyre jobbak lettek az eredmények, csak magamat tudtam meggyőzni, hogy folytassam.
1997-ban Drew Weissman immunológus állást kapott a UPennen. HIV elleni vakcinát akart csinálni. DNS-sel próbálkozott, de az nem működött. Katalin meg eldicsekedett az mRNS-tudományával, és elkezdtek együtt dolgozni.
A szintetizált mRNS-ek meglepetésükre aktiválták az immunsejteket. Akkor úgy tűnt, hogy az ilyen mRNS ideális lehet vakcinának, én azonban terápiára akartam használni az mRNS-t, és azt kezdtem el kutatni, hogyan tudnám az immunitását csökkenteni. Végül az mRNS négyféle építőeleméből egyet, az uridint annak módosított változatára, a sejtjeink RNS-ében gyakran előforduló pszeudouridinra cseréltem, és Drew kimutatta, hogy az ilyen mRNS „csendes”, azaz nem aktiválja az immunsejteket. Meglepetésünkre vakcinának is jobb volt az ilyen „csendes” mRNS.
Az egyetem szabadalmaztatta a módszert, amit Karikó–Weissman-technikának neveznek, s ami ma számos Covid-vakcina fejlesztésének alapja. A világ két vezető biotechnológiai cége, a BioNTech és a Moderna szerezte meg a szabadalmi jogot. A német BioNTech 2013-ban állást kínált neki. Most az ezerötszáz szakembert foglalkoztató cég alelnöke.
Mint már sokszor elmondtam, szerettem Magyarországon élni, boldog voltam otthon. Sokan vágytak akkor külföldre dolgozni, de én nem tartoztam közéjük. Engem akkor a körülmények kényszerítettek erre a lépésre. Persze most visszatekintve úgy gondolom, jó, hogy eljöttem, de azt már sohasem tudhatom meg, hogy hogyan alakult volna az életem, ha maradok.
Katalin és családja szoros kapcsolatot ápol szülőföldjével. Magyar és amerikai állampolgárok is egyben. Németországban magyar állampolgárként dolgozik. Mindig volt magyar útlevelük, és évente hazajárnak. Örül, hogy magyarnak született. Boldog és gondtalan volt a gyermekkora, a diákévei. A könnyűzenei élet akkori gazdagsága, a jobbnál jobb hangú énekesek, a szép dalok ma is egy pillanat alatt visszaröpítik az ifjúságába. Általános iskolás korában Zorán és Dusán dala, a Gyémánt és arany volt a himnusza, amiből erőt merített.
Katalin nagy szeretettel emlékezik vissza édesanyjára, aki korábban minden év október elején izgatottan hallgatta a rádióban, hogy ki és miért kapott abban az évben Nobel-díjat. Remélte, hogy egyszer a jó tanuló kislánya lesz az. Erre Katalin azt felelte: „Anyuka, még egy ösztöndíjat se tudtam kapni, nemhogy Nobel-díjat!”
Azért, hogy kapcsolatot tarthasson a családjával, idős korában megtanulta a számítógép használatát. Amikor Mainzban élt Katalin, minden nap várta az édesanyja, hogy Skype-on felhívja.
Katalin Zsuzsi lánya a UPennen szerzett kriminológiából mesterfokozatot. Ott kezdett el evezni, 19 évesen, és egy évtizeden át az amerikai evezősválogatott tagja volt. Két olimpián és öt világbajnokságon nyert aranyérmet nyolcasban, illetve párosban.
Amióta Katalint utolérte a hirtelen jött világhír, nem alszik túl jól. Több héten keresztül folyamatosan százas volt a pulzusa.
Mostanság jó lenne, ha egy kicsit több idő jutna alvásra, de hátradőlésről és a munka abbahagyásáról szó sincs. A kutatók is olyanok, mint a rockzenészek, nem hagyják abba. Amíg csak lehet, játszanak.
Számomra Katalin válaszaiból, reakciójából jól érzékelhető, hogy nagy eltökéltség, céltudatosság és kitartás kellett a sikerhez. Egy jó inspiráció lehet számodra, ha te is akarsz valamit elérni az életben.
(A fotón Karikó Katalin látható Zsuzsanna lányával)
Ha tetszett, ajánld másnak is a cikket!