Pankát meghívták egy tipikus amerikai buliba, ahol megismerte, milyen zenét szeretnek és mit fogyasztanak a chile-i fiatalok. Majd egy csodálatos óceán-partra vitték el a vendéglátói.
– Nagy várakozással indultam el a buliba. Az érkezéskor volt névsor, vendéglista, két kidobó fiú a bejártnál. Elég szokatlan helyen, egy szupermarketben tartotta a szülinapos fiú a buliját.
Az összejövetel mondhatni szokványos volt. Sokat ittak, voltak részegek is. A zenei stílusuk nagyon más. Ők a reggaetón zenét hallgatják. (A reggaetón gyökerei a panamai reggae zenéből származik. Egyfajta városi zene, amely az 1990-es évek elején vált népszerűvé az amerikai fiatalok körében. Ezután 2004-ben terjedt át Észak-Amerikába, Európába, majd Ázsiában – a szerk.)
Olyan, mintha latinos dallamokkal kevernénk a rap zenét. Van köztük jó szám, ami nekem is bejön.
Itt kínálták nekem a nemzeti italukat, a pisko-t. Ez szőlőpálinka, melyet kólával hígítanak. Állítólag nem lehet tisztán inni, mert ihatatlan az erőssége miatt.
Én egyenlőre ezt kihagytam. Felnőtt változata a Pisco Sour, amit cukorral és citrommal kevernek.
Perunak is ez a nemzeti itala és nagy a rivalizálás, kié a jobb. Kivétel volt Santiagoban egy étterem, mely kimondottan a két nemzet italát hasonlítja össze és mindkettőnek a pozitív oldalát hangsúlyozza.
A buli utáni napon ellátogattunk a családommal a tengerparti Constitución városba.
Ez híres a hatalmas homokdombjáról, melyre felmásznak az emberek és legurulnak. Ez számomra is egy életre szóló élményt jelentett.
Még a legidősebbek is felmásznak. A tetejéről gyönyörű a kilátás. A fekete homokos tengerpartja meseszép, de maga az iparra épült város kissé lepukkant.
Itt kóstoltam meg először az eredeti empanadast.
Ez egy töltött, levelestésztás étel, melyet tengeri herkentyűkkel ettem. Nagyon finom. Elég egyszer megkóstolni, utána egy életre függővé válik az ember.
Jártam már szegényebb környéken is, ahol akadtak düledező házak is. Egy-egy földrengés után – ami viszonylag gyakori náluk – nem igen állítják helyre a károkat, így elég sok a romos épület.
Például Talca városában van egy 11 emeletes ház, amiből már csak az első 3 emelet áll még, és azt használják, ott élnek emberek.
Rengeteg koldust láttam az utcákon, főleg a turisztikai látványosságok közelében. Nem is annyira tipikus kéregetőnek mondanám őket. Sokan fabrikálnak valamit és azt zsibvásárszerűen kipakolják az utcára és próbálják eladni.
Elképesztően sok az utcazenész, akik nagyon jó hangulatot tudnak teremteni pillanatok alatt. Nem zavartatják magukat, akár a tömegközlekedési eszközökön is lenyomnak egy-egy számot. Íme két kis ízelítő:
1. videó: Zene a metróban, bár tábla tiltja
2. videó: Chilére nagyon jellemző a táncoló, doboló utcai zenészek
Ha szeretnéd első kézből követni Panka élményeit, itt iratkozhatsz fel rá »