Amikor visszagondol a gyerekkorára és látja a mostani fiatalokat, azt a technikai környezetet, amely körülveszi őket, akkor szavakkal nagyon nehéz leírnia a változást. Sok olyan tényező van, ami erre a generációra nagy hatással van. Egészen másképp működnek, mint ahogyan a 20-30 évvel ezelőtti korosztály. Ugyanolyan gyerekek ők is, de a környezet mássá alakítja őket.
Beszélgetőtársam Csányi Sándor, fizika-kémia szakos tanár, aki a Radnóti Miklós gimnáziumban dolgozik és ettől az évtől igazgatóhelyettes is.
Mi jellemzi a mai fiatalokat, a mostani középiskolás korúakat?
Azt látom, hogy a fiatalok – akikkel együtt dolgozom -, nagyon jó szándékú gyerekek. Mindegyikben megvan az a vágy, hogy jók, jobbak legyenek. Törekednek arra, hogy egy-egy területen a lehető legjobb teljesítményt hozzák ki magukból. De hozzá kell tennem, hogy a fiatalok ma már teljesen másképp működnek, mint ahogy az én korosztályom. Egészen más módszerekkel lehet közel kerülni hozzájuk, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt.
Lehet azt mondani, hogy többségük ambiciózus, tanulni akar, el akarnak érni valamit az életében?
Az én diákjaim Szeged egyik legjobb középfokú iskolájában tanulnak. Biztos vagyok abban, hogy az átlag tekintetében a mi iskolánk nem mérvadó. Ez az intézmény egy kicsit többet, magasabb színvonalat igyekszik nyújtani, mint amit lehet a mai közoktatásban.
Úgy látom, hogy a mi diákjainkat még mindig könnyű motiválni, megvannak a céljaik, belső ambícióik. Ha kitekintek egy kicsit messzebbre, azt tapasztalom, hogy nehezebb dolguk van a tanár kollégáknak. Van egy hatodik osztályos gyermekem, és látom, hogy az ő esetében is meg kell dolgoznunk azért, hogy a motiváltságát fenntartsuk. Ez a feladat évről-évre nehezebbé válik, és folyamatosan új megoldásokat kell kitalálnunk. Van olyan módszer, mely 10 évvel ezelőtt nagyon jól működött, de ma már elő sem hozom, teljesen felesleges, mert nem érzékenyek rá a mai gyerekek.
Milyen módszer, eszköz vált be nálad?
Nehéz kérdés, mert ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy van-e általános gyógyszer, melyet, ha beadok a gyereknek, akkor attól ügyesebb, jobb lesz.
Én mindig úgy megyek be az osztályterembe, hogy megpróbálom a gyerekeket a saját egyéniségemmel megfogni. Ha sikerül, akkor nyert ügyem van, ha nem, akkor megpróbálkozok más valamivel. Ez folyamatos kísérletezgetés. Nem csak azért teszem ezt, hogy a gyerekhez közel kerüljek, hanem azért, hogy egyáltalán elfogadjon, és úgy érezze, érdemes utánam jönnie. Ha nem találom meg a megfelelő utat hozzá, akkor zsákutcába kerülök és valószínűleg elvesztem őt a tudomány azon területén, amivel én foglalkozom.
Ezek szerint a tanár személyisége a gyerekek motiválása során mérvadó lehet?
Úgy vélem, hogy csakis ez a mérvadó. Persze, vannak apróságok, melyeket a tanárnak is hozzá kell ehhez tennie kiegészítésképpen. Ha egy tanár megnyerő személyiséggel bír, de a mögöttes tartalom, melyet adni tud, kevés, akkor azt a gyerek gyorsan észreveszi, és el is indul másik irányba.
Kell egyfajta hitelesség, hogy a gyerek érezze, amit a tanára mond, az belülről jön és stabil lábakon áll.
Hogyan tudtad elérni, hogy hiteles legyél a gyerekek szemében?
Az, hogy az ember hiteles legyen, nem úgy működik, hogy egy reggel felébredek ezzel a döntéssel. Ez egy hosszú út, ugyanis a tanárnak is van egy érési folyamata, melyen végig kell mennie. Tehát, ha azt gondoljuk, hogy egy huszonéves fiatalember már kész tanár, akkor azt kell mondanom, hogy általában tévedünk. Ha visszagondolok arra, hogy én huszonévesen miket tudtam tanárként megtenni, azt mondom, hogy jóval kisebb eredményeket, de főként kisebb hatékonyságot értem el. Mai fejjel nem biztos, hogy azt az utat követném.
Mikor a gyerekekkel vagyok, és valami fontosat mondok, sokszor „ráteszem a kezem az ütőerükre”, ezáltal pedig érzem, hogy sikerült-e kiváltanom belőlük valamit. Ennek következtében fogalmazom meg a következő kérdésem, illetve megyek bizonyos irányba.
Ha a tanár nem tud együtt érezni, lélegezni azzal a csoporttal, akivel együtt dolgozik, akkor eltéved. Ha nincs folyamatos kontroll, ellenőrzés abból a szempontból, hogy mit váltok ki azzal, amit mondok – egyáltalán a gyerek érti-e, vagy sem -, akkor csak egy előadó vagyok, akit nem érdekel, hogy a közönség mit visz haza az előadás után. Pedig épp az a lényeg, hogy az előadást megjegyezze, magáévá tegye, és értse meg a mondanivalóját.
Tehát, figyeled a gyerekek reakcióját, és ennek megfelelően változtatsz, ha szükséges, egészen addig, míg át nem megy az üzenet.
Pontosan. Teljes mértékben ezt az elvet vallom. Az az egyik legfontosabb, hogy addig és úgy magyarázzunk, hogy a fiatalnak felfogható, elfogadható és elsajátítható legyen az, amit mondok.
Persze, előfordul, hogy belebukok egy-egy helyzetbe. De ki nem? Azonban a bukások, pontosabban a rosszul sikerült helyzetek felismerése motiválják az embert a megújulásra. Ennek következtében jön a gondolat, hogy próbáljuk meg másképp, vagy próbáljunk meg egy másik módszert, hátha azzal eredményesebb leszek.
Ha az ember ügyesen csinálja, és nem adja fel, akkor lesz siker, de ehhez elengedhetetlen, hogy a megfelelő utat megtaláljam a gyerekhez. Sok út vezet a mai fiatalokhoz. Ezek megtalálása talán ma egy kicsit nehezebb és szélesebb repertoárt igényel.
Számodra mi volt a legnagyobb eredmény?
Ha a szakmai eredményeim nézem, arra nagyon büszke vagyok, hogy voltak olyan tanítványaim, akik az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőibe jutottak. Sőt, egyikük meg is nyerte a versenyt. Ez a szakma csúcsa. Azt is jelentősnek tartom, hogy felkértek arra, hogy a Fizika Diákolimpiai csapat szegedi előkészítésében vegyek részt.
A pedagógiai munkám során elért egyéb eredményeim közül arra vagyok a legbüszkébb, hogy jövőre lesz 30 éve, hogy az iskolánk természetjáró szakosztályát vezetem. Ennek eredményeképp a három évtized alatt, minden nyáron együtt kirándulunk a gyerekekkel.
Idén például 60 gyerekkel túráztam a Fogarasi-havasokban és környékén.
Régebben könnyebben túráztam, ma már egy kicsit nehezebb felmenni a hegyre, de megoldom. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a túrákat, bár komoly fizikai kihívás számukra is, de jelentős közösségformáló erővel is bír. A mai napig összejárnak, pedig lehetséges, hogy már 10 éve voltak túrázni.
Miért lettél tanár?
Még általános iskolás – elsős, vagy másodikos – koromban kiderült rólam, hogy nagyon jól el tudom magyarázni másoknak azt, amit szeretnék. Jó érzés volt számomra, elégedettséggel töltött el, hogy segíthettem osztálytársaimnak. Emlékszem, volt egy könyvem, melyben szerepelt egy kérdés, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”. Már kisiskolásként azt írtam oda, hogy tanár. Később aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy volt körülöttem olyan diák, akit kellett segíteni.
Amikor konkrétan el kellett döntenem, hogy milyen irányba szeretnék tovább tanulni, már nem volt kérdés, hogy tanár leszek. Nem is csalódtam a választásomban. Úgy érzem, jól döntöttem.
Elég izgulós gyerek voltam, de szerencsére idővel ez megszűnt. Emlékszem, mikor még egyetemistaként egyszer egy videó felvétel készült rólam és néhány csoporttársamról. Egy történetet kellett elmesélnem. Mikor visszanéztem a felvételt, azt gondoltam magamról, hogy hiteles és jó vagyok, ez pedig megerősített abban, hogy tanár legyek.
Fizikát és kémiát tanítasz. Mennyire szeretik a gyerekek ezeket a tantárgyakat?
A fizika és a kémia nehéz tantárgy, nem elég leülni a tankönyvvel és megtanulni. Meg kell érteni. Ha nem érik el a megértés azon fokát, amitől szélesedik a látókörük, akkor nem jönnek a sikerélmények. Képesnek kell lenni komoly elvonatkoztató képességre, főleg a kémia esetében. Ha ez megvan, jöhetnek a sikerek, ugyanis ezt a készséget nem lehet megtanulni. Vagy megvan a diákban, vagy nincs. Jelenleg egyébként azt tapasztalatom, hogy sokkal több feladatom van a tanulókkal, mint 10-15 évvel ezelőtt, ugyanis manapság már nem elvárás az általános iskolákban az elvonatkoztató készségük kialakítása, fejlesztése. Ezért okozhat egyébként sok gyereknek nehézséget a fizika, kémia elsajátítása.
Volt olyan tanítványod, aki fizika, vagy kémia irányába szeretett volna továbbtanulni, de te inkább az ellenkezőjét javasoltad neki? Esetleg volt, akin azt láttad, hogy idővel majd belejön?
Azt vallom, hogy soha ne mondd, hogy soha! De magam is láttam sok olyan fiatalt, akinek komoly nehézséget okozott az e fajta gondolkodásmód elsajátítása, és éppen ezért az a legjobb számukra, ha olyan területen tanulnak tovább, mely az ő lelkületükhöz közelebb áll. Ez fog nekik sikerélményt hozni. Nem vagyok abban biztos, hogy mindenkinek való a fizika, a kémia, vagy a reáltudományok, mint ahogy a halakat sem lehet megtanítani repülni.
Van egy alapelvárás, melyet szerintem is meg kell tanítani a gyerekeknek, de ezen túl már nem mindenki alkalmas e területek művelésére.
Szerintem a pedagógusok egyik alapfeladata, hogy abba az irányba tereljék a tanulókat, amerre nekik menniük kell, amerre az útjuk van. Ez nagy felelősség.
A diákok is meg szokták kérdezni, hogy miért éppen ezt a tudományágat választottam. Ilyenkor mindig elmondom, hogy általános iskolában egyáltalán nem szerettem a fizikát, mert nem értettem. Aztán egyik pillanatról a másikra megértettem, és meg is szerettem a középiskola kilencedik, vagy tízedik osztályában. Akkorra értem meg rá, de kellettek hozzá nagyon jó fizika és kémia tanárok is, akik ebbe az irányba vittek.
Mi, tanárok, felelősek vagyunk abban, hogy egy-egy tanulót milyen irányba viszünk el. Előfordul, hogy a ballagás után 3-4 évvel visszakérdezem a volt tanítványaimtól, hogy elégedett-e azzal, ahol most van. Van, aki elmondja, hogy jól döntött, de olyanok is akadnak, akik időközben váltottak, mert nem találták meg a számításaikat.
Mi az, amit a legnagyobb értéknek tartasz az életedben?
Mindenképpen a legnagyobb értéknek tartom a családom, nagyon büszke vagyok rájuk. Két nagyobb fiam már önálló, saját családja van mindkettőnek. A két kisebb gyermekem előtt ott áll még a családalapítás, de formálódnak ők is. Mindegyiknek megvan a maga tehetsége. A nagyobb gyerekeim számára is fontos a család, mindkettőnek van már egy-egy gyereke.
Talán a család és annak szeretete volt a legfontosabb érték, melyet a feleségemmel átadtunk a gyerekeink számára. Bízom benne, hogy ők is ilyen értéknek fogják tekinteni.
Érdemes megnézned az interjú videóváltozatát, melyben több, hasznos információt találsz gyermeknevelésről, fiatalok motiválásáról, útkeresésről, hivatás megtalálásáról.