Milán és a hajléktalan

0

Kedves ismerősömmel, Milánnal egy nagyon különleges dolog történt, amikor minap bevásárolni indult a családjának az Auchan áruházba.

Már öt óra is elmúlt, mikor bekanyarodott az áruház felé az 5-ös főútról. Így teljesen sötét volt. A körforgalom előtt hirtelen beletaposott a fékbe, mert a zebrán egy kissé rosszul öltözött férfi haladt át. Az utolsó pillanatban vette észre Milán. A hajléktalan kinézetű ember szóvá is tette a dolgot, hangoskodott, ezért Milán jobbnak látta minél előbb tovább állni.

Megtankolt, majd leparkolt az áruház előtt. Amikor kiszállt a kocsiból ugyanaz a férfi állt meg mellette, mint akit majdnem elütött a körforgalomnál.

Egy kis pénzt kért tőle.

Milán inkább felajánlotta, hogy hoz neki valami ennivalót az áruházból, ha már úgy is odamegy. Meg is kérdezte a hajléktalantól, hogy van-e valami kívánsága, mit szeretne enni. Ő azt mondta, hogy régen evett már kolbászt, annak örülne.

Milán amikor bement a boltba, szinte csak azon járt az esze, mi is volna jó ennek a szerencsétlen embernek. Körülbelül 5-6 ezer forint értékben összeszedett neki sok finomságot, a kért kolbászt is megvette. Aztán sietett vissza a parkolóba.

A férfi azonban sehol.

Kicsit bosszús lett. Most döbbent rá, hogy igazából magának és a családjának még semmit sem vett, csak a hajléktalannal volt elfoglalva.
Aztán ahogy kicsit körbenézett, észrevette, hogy a buszmegállóban ott áll az a férfi, akinek bevásárolt.

Megfogta a két reklámszatyornyi élelmiszert és odament hozzá és csak annyit mondott: “meghoztam, amit ígértem Önnek”. A hajléktalan némán nézett rá pár másodpercig, majd könnybelábadt szemmel mondta: “értem még senki sem tett ilyet”.

Majd megköszönve (többször is) és meghatódva átvette az adományt.

Milán pedig visszament az áruházba, hogy a családjának is megvegye, amit kell. Közben pedig olyan béke és öröm lett a szívében, amit semmi más nem adhat meg csak az önzetlen és előítélet mentes szeretet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here