Példaértékű Bence elszántsága a természet védelméért

0

Finoman szólva sem tömegjelenség, hogy vannak emberek, akik feladják anyagi stabilitást jelentő állásukat, lemondanak arról, hogy tető legyen a fejük fölött, és életüket bolygónk megóvásának szentelik. A Tisza-tónál tevékenykedő Párdy Bence közéjük tartozik. Ellátogattunk hozzá, hogy megtudjuk, miért vágott bele természetes vizeink megtisztításába, hogyan teremti meg az ehhez szükséges feltételeket, és mi ad neki erőt, hogy folytassa e látszólag soha véget nem érő munkát – írja Major Szabolcs, a Jezsuita Kiadó munkatársa

A tiszaderzsi Kárász-kikötőben hor­gonyzó tutaján találunk rá Bencére, aki épp két rozsda lepte hűtőszekrény partra juttatásával küzd. A súlyos ra­kományt a tóból emelte ki, ahogy megannyi más szemetet az elmúlt két évben.

„2019 júniusában jöttem le a Tisza-tóhoz. Szerettem volna részt venni egy önkéntes tevékenységben, mely az élővizeink hulladékmentesítéséről szól. Nem sokkal korábban olvastam először arról, milyen súlyos a hulla­dékprobléma, melynek megoldásával nagyon kevesen foglalkoznak. Az óce­áni és tengeri műanyagszennyezés nap mint nap óriási károkat okoz az élő­világnak. Korábban egy bútorboltban dolgoztam, és láttam, hogy a termé­kek csomagolásával milyen elképesztő mennyiségű szemetet állítok elő én is. Ezzel részese voltam egy olyan folya­matnak, mely az értékrendemmel nem egyeztethető össze” – meséli, miköz­ben a tutajjal már épp az egyik nádas felé tartunk.

Messziről is látszik, hogy rengeteg szemét gyűlt össze a zsombékok kö­zött, de a szennyezés elképesztő mér­téke akkor válik egyértelművé, amint közelebb érünk. Nincs talpalatnyi te­rület, ahol ne fedeznénk fel egy pa­lackot, hungarocelldarabot, dezodort, üdítősdobozt, esetleg strandpapucsot. Kánikula van, de nem támad ked­vünk, hogy a vízben hűtsük le ma­gunkat. Hogyan kerül ilyen mennyiségű szemét a Tiszába és onnan a Tisza-tóba? Kérdésünkre Bence el­mondja, hogy a szemét több mint ki­lencven százaléka Ukrajnából és Ro­mániából érkezik.

A 962 kilométer hosszú folyó forrásvi­déke és vízgyűjtő területének nagy ré­sze Kárpátalján található. Hogy meg­értsük a probléma gyökerét, fontos tudnunk, hogy Ukrajna Európa leg­szegényebb állama (az UNICEF ada­tai szerint az átlagos öregségi nyugdíj nagyjából harminchétezer forintnak megfelelő ukrán hrivnya), Kárpátalja pedig az ország legszegényebb térsé­ge. Nagy kiterjedésű területről beszé­lünk, melynek azonban viszonylag ki­csi a lakossága, és rengeteg elszigetelt falu nagyon nehezen megközelíthető. Mindennek következtében sok helyen nemhogy szelektív, de semmilyen hul­ladékgyűjtés nincs. A helyiek ennek következtében úgy szabadulnak meg a szeméttől, ahogy tudnak: van, aki elégeti, van, aki el­ássa, van, aki a Tiszába vagy valame­lyik mellékfolyójába dobja a szemetet, sokan pedig csak kiöntik az ártérben, ahonnan a folyók áradás során szállít­ják tovább.

„Először tengerparti önkéntes szol­gálatra akartam jelentkezni, viszont amikor az interneten lehetőségek után kutattam, rátaláltam a PET Kupára. Ez egy olyan rendezvénysorozat, melyet immáron kilencedik éve szerveznek meg” – mondja Bence, miközben óri­ási zsákokba szedjük a szemetet, gon­dosan figyelve, hogy elkülönítsük egy­mástól a PET-palackokat, a fém-és üveghulladékot, valamint a nem új­rahasznosítható anyagokat.

Bence is e szervezet tevékenységé­re lett figyelmes, azonban életmód­váltása mögött mélyebb motiváció is húzódott, mint a puszta tenni akarás. „Szenvedélybeteg voltam. Józansá­gom fenntartása bizonyos élethelyze­tekben kifejezetten nagy erőfeszítést igényel. Amikor életem e nehéz szaka­szán túljutottam, éreztem egy nagyon erős elhívást, aminek köszönhetően ki tudtam lépni a komfortzónámból.

Fel­mondtam a munkahelyemen, és jelent­keztem az első PET Kupámra. Azóta én is a közösség aktív tagja vagyok, ami­kor csak tehetem, részt veszek a ren­dezvényeiken. A szervezők rengete­get segítenek, nekik köszönhető, hogy az általam gyűjtött újrahasznosítható hulladék a megfelelő helyre kerül, míg a maradék szemétről a helyi hulladék­kezelő cég gondoskodik.”

A szemléletformá­lás Bence szerint talán még a szemét összeszedésénél is fonto­sabb. A legjobb megoldás ugyanis az, ha minél kevesebb mű- és káros anyag keletkezik. Például tisztítósze­rek helyett érdemes lehet környezet­kímélőbb megoldásokat használni, így sem vegyszerek, sem az ezeket tá­roló flakonok nem kerülhetnek a vi­zekbe. Emellett egyre elterjedtebbek a csomagolásmentes boltok, az itt be­szerzett termékekkel jelentősen csök­kenthető a napi vásárlások alkalmával keletkező hulladékmennyiség.

A riportunk előtti héten hívott Bence, és arról számolt be, hogy mivel komoly anyagi gondokkal küzd, valószínűleg nem tud ott lenni a megbeszélt talál­kozónkon. Az utolsó pillanatban ke­rülhetett mégis sor az utazásunkra – ez is mutatja, milyen kiszolgáltatott hely­zetbe kerül, aki mindenről lemond egy nagyobb cél érdekében.

Bár a szeméttel folytatott küzde­lem szélmalomharcnak tűnik, amíg a problémát nem oldják meg a forrá­sánál, Bence, a buddhizmusból merít erőt, melyre szintén nehéz évei után talált rá.

„Szeretném még tudatosab­ban élni mindennapjaimat, hogy ér­tékrendemet megszilárdítsam. Nekem sem könnyű így élni, anyagilag folya­matos függésben vagyok, és kapcsola­taimat is megviseli az életmódom, de nem akarom a szenvedélybetegségem­mel eladni magamat. Azt szeretném, ha az emberek nem a múltamra fi­gyelnének, hanem arra, amit csinálok; a célra, amiért dolgozom.

Korábban a tartós egyedüllét nehezemre esett, de elkezdtem meditálni; erre a valame­lyest érintetlen természeti közeg kife­jezetten alkalmas. Vannak nehézsége­im, de támogatóimnak köszönhetően tudom folytatni munkámat, és végte­lenül hálás vagyok, hogy azt csinálha­tom, amiben hiszek.”

Bence csak az első nyáron hét tonna szeméttől tisztí­totta meg a Tisza-tavat, ez a szám tavaly tovább növekedett. Emellett a tiszader­zsi önkormányzat vezetőivel folytatott tárgyalások után, úgy tűnik, nyáron be­levághat rég dédelgetett álma megva­lósításába: gyermektábort szervezhet.

A tiszai szemétgyűjtő munkához Bence elszántságán kívül olyan szemé­lyekre is szükség van, akik támogatni tudják eltökéltségében. „Az ismerő­seimtől sok segítséget kapok. Vannak olyan emberek is, akiket egyáltalán nem ismerek, mégis rendszeresen támogat­nak. A járművemet is az adományok­nak köszönhetően tudtam megvásárol­ni. Ezzel akár napokat is kint tölthetek a vízen, hiszen a sátramat is felállítha­tom rajta. A tutaj motorját Tiszafüred városától kaptam, ott is nézik át, ha va­lami probléma van vele. A tiszaderzsi kemping tulajdonosa megengedte, hogy ott lakjak, de cégek is megtalálnak azzal, hogy anyagilag támogatnának. Annak is örülök, ha valaki megkeres, hogy jönne segíteni. Van hely neki a tutajon.”

Gondolat:
Nagyon tisztelem Bencében azt, hogy szembenézett a szenvedély betegségével és radikális döntést mert hozni! Rámutat arra, mennyire fontos, hogy tudatosan éljük az életünket!

Forrás: Jezsuita Kiadó / Fotó: Orbán Gellért

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here