Finoman szólva sem tömegjelenség, hogy vannak emberek, akik feladják anyagi stabilitást jelentő állásukat, lemondanak arról, hogy tető legyen a fejük fölött, és életüket bolygónk megóvásának szentelik. A Tisza-tónál tevékenykedő Párdy Bence közéjük tartozik. Ellátogattunk hozzá, hogy megtudjuk, miért vágott bele természetes vizeink megtisztításába, hogyan teremti meg az ehhez szükséges feltételeket, és mi ad neki erőt, hogy folytassa e látszólag soha véget nem érő munkát – írja Major Szabolcs, a Jezsuita Kiadó munkatársa
A tiszaderzsi Kárász-kikötőben horgonyzó tutaján találunk rá Bencére, aki épp két rozsda lepte hűtőszekrény partra juttatásával küzd. A súlyos rakományt a tóból emelte ki, ahogy megannyi más szemetet az elmúlt két évben.
„2019 júniusában jöttem le a Tisza-tóhoz. Szerettem volna részt venni egy önkéntes tevékenységben, mely az élővizeink hulladékmentesítéséről szól. Nem sokkal korábban olvastam először arról, milyen súlyos a hulladékprobléma, melynek megoldásával nagyon kevesen foglalkoznak. Az óceáni és tengeri műanyagszennyezés nap mint nap óriási károkat okoz az élővilágnak. Korábban egy bútorboltban dolgoztam, és láttam, hogy a termékek csomagolásával milyen elképesztő mennyiségű szemetet állítok elő én is. Ezzel részese voltam egy olyan folyamatnak, mely az értékrendemmel nem egyeztethető össze” – meséli, miközben a tutajjal már épp az egyik nádas felé tartunk.
Messziről is látszik, hogy rengeteg szemét gyűlt össze a zsombékok között, de a szennyezés elképesztő mértéke akkor válik egyértelművé, amint közelebb érünk. Nincs talpalatnyi terület, ahol ne fedeznénk fel egy palackot, hungarocelldarabot, dezodort, üdítősdobozt, esetleg strandpapucsot. Kánikula van, de nem támad kedvünk, hogy a vízben hűtsük le magunkat. Hogyan kerül ilyen mennyiségű szemét a Tiszába és onnan a Tisza-tóba? Kérdésünkre Bence elmondja, hogy a szemét több mint kilencven százaléka Ukrajnából és Romániából érkezik.
A 962 kilométer hosszú folyó forrásvidéke és vízgyűjtő területének nagy része Kárpátalján található. Hogy megértsük a probléma gyökerét, fontos tudnunk, hogy Ukrajna Európa legszegényebb állama (az UNICEF adatai szerint az átlagos öregségi nyugdíj nagyjából harminchétezer forintnak megfelelő ukrán hrivnya), Kárpátalja pedig az ország legszegényebb térsége. Nagy kiterjedésű területről beszélünk, melynek azonban viszonylag kicsi a lakossága, és rengeteg elszigetelt falu nagyon nehezen megközelíthető. Mindennek következtében sok helyen nemhogy szelektív, de semmilyen hulladékgyűjtés nincs. A helyiek ennek következtében úgy szabadulnak meg a szeméttől, ahogy tudnak: van, aki elégeti, van, aki elássa, van, aki a Tiszába vagy valamelyik mellékfolyójába dobja a szemetet, sokan pedig csak kiöntik az ártérben, ahonnan a folyók áradás során szállítják tovább.
„Először tengerparti önkéntes szolgálatra akartam jelentkezni, viszont amikor az interneten lehetőségek után kutattam, rátaláltam a PET Kupára. Ez egy olyan rendezvénysorozat, melyet immáron kilencedik éve szerveznek meg” – mondja Bence, miközben óriási zsákokba szedjük a szemetet, gondosan figyelve, hogy elkülönítsük egymástól a PET-palackokat, a fém-és üveghulladékot, valamint a nem újrahasznosítható anyagokat.
Bence is e szervezet tevékenységére lett figyelmes, azonban életmódváltása mögött mélyebb motiváció is húzódott, mint a puszta tenni akarás. „Szenvedélybeteg voltam. Józanságom fenntartása bizonyos élethelyzetekben kifejezetten nagy erőfeszítést igényel. Amikor életem e nehéz szakaszán túljutottam, éreztem egy nagyon erős elhívást, aminek köszönhetően ki tudtam lépni a komfortzónámból.
Felmondtam a munkahelyemen, és jelentkeztem az első PET Kupámra. Azóta én is a közösség aktív tagja vagyok, amikor csak tehetem, részt veszek a rendezvényeiken. A szervezők rengeteget segítenek, nekik köszönhető, hogy az általam gyűjtött újrahasznosítható hulladék a megfelelő helyre kerül, míg a maradék szemétről a helyi hulladékkezelő cég gondoskodik.”
A szemléletformálás Bence szerint talán még a szemét összeszedésénél is fontosabb. A legjobb megoldás ugyanis az, ha minél kevesebb mű- és káros anyag keletkezik. Például tisztítószerek helyett érdemes lehet környezetkímélőbb megoldásokat használni, így sem vegyszerek, sem az ezeket tároló flakonok nem kerülhetnek a vizekbe. Emellett egyre elterjedtebbek a csomagolásmentes boltok, az itt beszerzett termékekkel jelentősen csökkenthető a napi vásárlások alkalmával keletkező hulladékmennyiség.
A riportunk előtti héten hívott Bence, és arról számolt be, hogy mivel komoly anyagi gondokkal küzd, valószínűleg nem tud ott lenni a megbeszélt találkozónkon. Az utolsó pillanatban kerülhetett mégis sor az utazásunkra – ez is mutatja, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, aki mindenről lemond egy nagyobb cél érdekében.
Bár a szeméttel folytatott küzdelem szélmalomharcnak tűnik, amíg a problémát nem oldják meg a forrásánál, Bence, a buddhizmusból merít erőt, melyre szintén nehéz évei után talált rá.
„Szeretném még tudatosabban élni mindennapjaimat, hogy értékrendemet megszilárdítsam. Nekem sem könnyű így élni, anyagilag folyamatos függésben vagyok, és kapcsolataimat is megviseli az életmódom, de nem akarom a szenvedélybetegségemmel eladni magamat. Azt szeretném, ha az emberek nem a múltamra figyelnének, hanem arra, amit csinálok; a célra, amiért dolgozom.
Korábban a tartós egyedüllét nehezemre esett, de elkezdtem meditálni; erre a valamelyest érintetlen természeti közeg kifejezetten alkalmas. Vannak nehézségeim, de támogatóimnak köszönhetően tudom folytatni munkámat, és végtelenül hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amiben hiszek.”
Bence csak az első nyáron hét tonna szeméttől tisztította meg a Tisza-tavat, ez a szám tavaly tovább növekedett. Emellett a tiszaderzsi önkormányzat vezetőivel folytatott tárgyalások után, úgy tűnik, nyáron belevághat rég dédelgetett álma megvalósításába: gyermektábort szervezhet.
A tiszai szemétgyűjtő munkához Bence elszántságán kívül olyan személyekre is szükség van, akik támogatni tudják eltökéltségében. „Az ismerőseimtől sok segítséget kapok. Vannak olyan emberek is, akiket egyáltalán nem ismerek, mégis rendszeresen támogatnak. A járművemet is az adományoknak köszönhetően tudtam megvásárolni. Ezzel akár napokat is kint tölthetek a vízen, hiszen a sátramat is felállíthatom rajta. A tutaj motorját Tiszafüred városától kaptam, ott is nézik át, ha valami probléma van vele. A tiszaderzsi kemping tulajdonosa megengedte, hogy ott lakjak, de cégek is megtalálnak azzal, hogy anyagilag támogatnának. Annak is örülök, ha valaki megkeres, hogy jönne segíteni. Van hely neki a tutajon.”
Gondolat:
Nagyon tisztelem Bencében azt, hogy szembenézett a szenvedély betegségével és radikális döntést mert hozni! Rámutat arra, mennyire fontos, hogy tudatosan éljük az életünket!
Forrás: Jezsuita Kiadó / Fotó: Orbán Gellért