Bátorság kell ahhoz, hogy bizonytalanságban éljünk

3

Amikor bizonytalan a jövőd, hogyan haladsz előre? Ebben a bátor beszédben Shekinah Elmore onkológus és ráktúlélő mesél arról, hogyan tanulta meg a legtöbbet kihozni az életéből egy ritka genetikus diagnózis után – és elmagyarázza, miért hisz abban, hogy az orvosoknak kötelességük, hogy segítsenek a pácienseiknek megtanulni, hogyan éljenek radikális bizonytalansággal. 

(A magyar nyelvű felirathoz kattints a hangerő melletti „subtitles” ikonra és ott kattints rá a magyar-ra).


Ahelyett, hogy leragadt volna a félelmeinél, megélte azokat.
 

Az ő onkológusai természetesen a betegségéről, a kezelésekről, a legrosszabb, ami történhet dolgokról beszéltek vele – egyre reménytelenebb lelki állapotba sodorva, ha engedte volna. 

Ő is orvos, onkológus lett, aki teljesen más szemlélettel viszonyul a betegeihez. 

Arról beszél: a legrosszabb, ami történhet veled, hogy a rák elveszi a képességeidet, hogy létezel, elfelejtesz örülni az életnek; elveszi a képességedet, hogy szeress. 

Ne engedd, hogy a jövőbeni szenvedéstől való félelem határozza meg az életedet! 

GONDOLATOK – KÉRDÉSEK

Nagy kihívás, hogy felfedezd a betegségben, bajban rejlő lehetőségeket. Ha sikerül változtatnod a szemléleteden – megbékélsz, elfogadod a helyzetet – egészen új perspektívák nyílnak meg előtted. 

Mi az, ami leginkább megérintett ebből a vallomásból?

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Igen, kicsit én is ezt a fordítva gondolkodást éltem meg miután szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nálam. Először sokkolt, majd kicsit megnyugodtam, hogy „legalább” kiderült, mi okozza a sok furcsa tünetet, gyengeséget. Érdekes módon, volt egy olyan pozitív benyomásom, tapasztalatom, hogy amíg eddig mindig másokkal történtek a rossz dolgok, balesetek, tragédiák, most nekem kell ezt megélnem, én vagyok nyakig benne. Úgy éreztem, ezáltal az emberi életnek egy teljesen új oldalát ismerem/élhetem meg, hogy valahogy ezzel egy „szélesebb spektrumú” élettapasztalatom lett. Hogy reszese lettem valaminek, ami nagyon is emberi, de eddig ismeretlen volt.
    (Persze nem itt állt meg a betegség-feldolgozásának folyamata, de ez egy érdekes benyomás volt)

  2. A legrosszabb nem a rák, hanem az, ha hagyjuk, hogy elvegye képességünket a létezésre, a szeretetre. Tényleg a ráknak kéne irányítania a gondolodásunkat? Sarokba tudta áőllítani az összeomlást, a kétségbeesést.Sokat segítene az orvos, ha azt is megmutatná a páciensnek, hogy legyen jelen a szenvedéssel. Nagyon megerősítőek ezek a gondolatok. Köszönöm!

    • Igen, egy kicsit más szemszögből mutatja be ugyanazt a problémát. Néha érdemes fordítva gondolkodnunk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here