Panka nagy örömére, olyan helyekre is eljutott, amelyről még az utazása előtt álmodozott. Ráadásul, ezek a kirándulások igen különleges élményekkel gazdagították. Lássuk, mi is történt vele.
A családommal az Andokban, Chillánban voltunk síelni pár napot. Ez a hely városunktól, Talcatól délebbre található. Itt egy kisebb sícentrum van, melynek az a különlegessége, hogy a vulkánon helyezkedi el.
Nagyobb sícentrum Santiago környékén található, illetve Argentínában, ahová sokan átjárnak.
Chillán érdekessége még, hogy Dél-Amerika leghosszabb sífelvonójával rendelkezik. A felvonó tetejéről indul a 10 km-es pálya. Gyönyörű a kilátás, de 40 percbe telt, mire a felvonón felértünk. A síelés közkedvelt sport itt. Most, hogy téli szünet van, szinte mindenki a hegyekbe megy.
Az egész család tud síelni és snowboardozni is, kivéve a két kisebb gyereket. Mivel nem találtak a szülők számukra oktatót, így én tanítgattam őket snowboardozni.
Érkezésünkkor füstpamacsokat bocsájtott ki a vulkán és a kénszagot is érezni lehetett. A családom kérdezte is, nem félek-e a kitörésétől. Nem aggódtam. Nem is gondoltam, hogy tényleg kitörhet.
Ottlétünk utolsó reggelén kérdezték a többiek, hallottam-e, hogy éjjel kitört a vulkán. Először arra gondoltam, csak szívatnak, de utána hallottam a hírekben is.
Később földrengés is volt, amit szintén átaludtam. Megtudtam, hogy náluk kettő fajta földrengés van. Az egyik a kis földrengés, a másik a normális. Én a kicsit aludtam át, mely náluk nagyon gyakori.
Két igen sokkoló élményben is volt részem. A következő történt:
Mindenki unta már a lagymatag pályákat, ezért családom kitalálta, hogy menjünk be az erdőbe síelni. Így sikerült egy fának nekimennem.
A másik eset is síeléshez köthető. Egyik délután megpróbálkoztunk a felső pályával négyen. Jeges volt még, de elindultunk rajta. Az egyik testvérem elesett, meg akartam állni mellette, hogy segítsek neki, de fenékre estem és csúsztam, csúsztam tovább.
A másik testvérem ugyan végigment a pályán, de nem bírt az alján megállni, így megütötte magát. Véres arcát a mentősök látták el, akiknek én magyaráztam el spanyolul, hogy mi történet, mert ő ájult állapotban volt. Elkísértem a mentősökkel, míg a negyedik társunk a fent ragadt testvéremért ment.
5 napot voltunk síelni, de a síelés mellett pihenésképp bulik is voltak. Jellemző, hogy itt a síelés alkalmával összeismerkednek az emberek, együtt buliznak, barbecue partikat tartanak.
Másik kirándulási célpontunk az Atacama-sivatag volt
Oda a tengerpart-menti autópályán mentünk. Útközben – a 12 órás út során – sok helyen megálltunk.
Az első megállónk Santa Domingo tengerparti város. Ez egy riviérás település, főképp üdülőkkel. Leginkább a nyári szezonban vannak itt emberek. Kavicsos a tengerpartja, mediterrán növények tarkítják. Úgy éreztem, mintha visszamentem volna Európába. A hőmérséklet viszont itt is csak 15 fok körül volt.
Elhaladtunk San Antonio mellett is. Itt található Chile egyik legnagyobb kikötője. Az autóból kilométereken át csak konténereket láttunk.
Megálltunk még Isla Negra-nál. Itt is megtalálható Neruda, a híres költő egyik háza, melyben rengeteg hajó, árbóc, hajóorr gyűjtemény látható.
Számomra azt a benyomást keltette az egész, mintha egy bohém, gyermeki lelkületű ember élt volna benne. Az egész ház, mely akkoriban luxuskategóriába tartozott, úgy lett kialakítva, mintha egy hajóban lenne az ember. Engem nagyon elvarázsolt.
A következő megállónk a 47 dombra épült Valparaíso volt. Mindegyik dombnak külön neve is van és ezekből kettő az UNESCO világörökség részét képezi. Ide fogaskerekű felvonókkal lehet felmenni.
Valparaíso a graffitik, a művész lelkek fővárosa. A graffitik miatt ma már szabad felületet nem is találni a házakon. Szépek, de van 1-2 társadalomkritikát kifejező rajz.
Idegenforgalom szempontjából nagyon felkapott hely, így ez kedvez a zsebtolvajoknak. Egyes negyedekbe nem is volt tanácsos bemennünk emiatt. Itt még a kóbor kutyák száma is igen magas.
A szomszédos Viña del Marban szálltunk meg, mely a luxusszállodáiról és a tengerpartjáról híres. Innen északabbra igen felkapott, gazdagoknak való üdülők vannak.
Kiemelném még Quinterot. Sziklás tengerpartja és egy kalózbarlangja van. Hajókikötőjébe földgáz érkezik, amit helyben fel is dolgoznak, így nem alkalmas az óceán a fürdőzésre.
Végre megérkeztünk La Serenába. Itt már félsivatagi növények élnek, kaktuszok, bokrocskák. Az egész utazásban az volt még a fantasztikus, ahogy láttam az éghajlat, a növényvilág változását. Itt már melegebb volt.
A város nevezetességei a világítótorony, az El Faro, ami látogatható. Híres a bazárja, a La Recova, ami tényleg egy kissé keleties jellegű. A hazai vásárcsarnokhoz hasonlítanám. Poncsót itt érdemes venni, mert olcsóbb és jobb minőségű is. Az itteni szőttesek pedig egyedülállóak, még a helyieknek is.
A halpiacon ebédeltünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy hatalmas tér sok asztallal. Leülünk egy asztalhoz, és jön hozzánk egy pincér az étlappal, de azt nem tudjuk meg, hogy ez melyik étteremhez tartozik. Ez számomra nagyon furcsa volt.
Ezen a vidéken termesztik a híres nemzeti italukhoz, a piscohoz a szőlőt, azokban a völgyekben, melyek merőlegesen futnak az Andok vonulataira.
Következő úti célunk Punta Choros volt, mely híres 2 szigetéről. Nevük: Isla Damas és Isla Choros. Itt élnek az egyedi Humboldt-pingvinek. Ezekre a szigetekre hajó visz át, de csak egy órát lehet ott tölteni a hely védettsége miatt. A hajókról – leginkább nyáron – még bálnákat is lehet látni. Mi sajnos most nem láttuk őket. Viszont a pingvinek elvarázsoltak.
Végig az úton nagyon sokszor láttunk sivatagi rókákat. Mint nálunk az őzek, itt az alpakkák szaladnak át az úton.
Még északabbra Calderát is megtekintettük, mely egy gazdagabb nyomornegyed volt. Itt düledező házakat láttam. Siralmasan nézett ki az egész település. Egyik temploma műemlékvédelem alatt áll. Mellette van egy szikla, melynek nem ismert az eredete. Mégis egyedülálló, mert ilyen anyagú kő csak itt és Finnországban van az egész világon.
Ezen a részen van a legszebb tengerpart a chileiek szerint. Úgy is hívják, hogy Chile karibi régiója, mert a Karib-tengerhez hasonló, türkizkék színű a tenger. A hőmérséklet is melegebb volt, 18-20 fok. Kipróbáltam a vizet, ami számomra jeges volt.
Errefelé jellemző, hogy egyáltalán nincs víz a településeken és úgy hozatják teherautóval. Ha van is víz, a meleg víz nem garantált, mert napelemmel termelik az áramot, de télen nem süt annyit a nap.
Hazafelé megálltunk Santiagoban és benéztünk Chile legnagyobb kaszinójába. Az épületben található még hotel, bevásárló központ és gyerekeknek fenntartott részleg is. Az utóbbi helyre bementünk, zeneszámokra lehetett táncolni. A második szám – nagy meglepetésemre – magyar zene volt, csárdás. Persze táncra perdültem. Engem látva a családom is kipróbálta.
Mit tudnak Európáról a chileiek?
Magyarországról semmit. Az ismertebb és célként kitűzött országok: Anglia, Franciaország és Olaszország. Ezekbe szívesen elmennek, és nyílván, a nagy távolság miatt, hosszabb időre, minimum 1 hónapra.
Chile gazdagabb ország hazánkhoz képest. Ezt köszönhetik az ásványianyag készletüknek.
Ellenben a társadalmi különbségek jóval nagyobbak. Sok a nagyon gazdag és még több a nagyon szegény. A tengerparti városok épületei, akár mint Monaco, de a városok másik felére a nyomor jellemző.
Változtál az eddig itt töltött idő alatt és ha igen, miben?
Türelmesebb lettem. Meggondolom, mit mondok ki. Nagyon megszerettem az itteni családomat és már most sajnálom, hogy itt kell őket hagynom.