Buder nővér története azt hiszem nem csak engem, hanem nagyon sokakat megérint. Elolvassuk ezeket a sztorikat, de nem gondoljuk komolyan, hogy valami hasonló velünk is megtörténhet. Pedig … De.
Valahol az interneten olvastam Madonna Buder nővérről, aki egy amerikai katolikus apáca. 67 éve szolgálja az Urat. Élete során 350 triatlon versenyen indult, ebből 45 teljes távú Ironman (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás) volt.
Története nem csak azért különleges, mert 90 évesen még mindig triatlonozik, hanem azért is, mert csupán 48 éves korában, egy pap tanácsára kezdett futni, a triatlonba pedig 52 évesen vágott bele.
Sport élete során számos sérülést szenvedett, de ezek nem érdekelték különösebben, mint ahogy a felé áradó rajongással sem tudott soha mit kezdeni.
„Igazán nem értem, hogy miért vannak úgy oda. Istentől kaptam a tehetségemet és muszáj vagyok kibontakoztatni, nem is annyira magam miatt, hanem azokért, akiket ezzel ösztönözhetek.”
Buder nővér az egésznapos szolgálat – például börtönbe is jár elítéltekhez – mellett csinálja meg az edzéseit, aktivitása a kora előrehaladtával mit sem csökkent. Az egész triatlonban számára az a legnehezebb, hogyan kezelje a népszerűséget, folyton csipog a telefonja és jelez a számítógépe, állandóan interjút kérnek tőle.
„Ha valamit, hát ezt nem tudom megszokni. Az, hogy az ember örökké elérhető, nagyon fárasztó ám.”
A sikerhez vezető utat úgy magyarázza, hogy először van az álom, abból fejlődik ki a vágy, aztán abból lesz az elszántság, amiből kialakul a fegyelem, legvégül pedig megjelenik a végső elhatározás arra vonatkozóan, hogy meg mered csinálni azt, amit megálmodtál.
Ízlelgessük csak az előbbi mondatot. Kezdd az elején: Neked mi az álmod?
Van benned vágy … elszántság … fegyelem … elhatározás? Ha szükséges, dolgozz rajta!
Azt gondolod, hogy neked ez nem menne? Miből gondolod? Miért nem próbálod meg?
Szerintem csodák… igenis vannak, mert a csodák bennünk történnek!
Fotó: Triathlon Magazine Canada