Az 51 éves asszony anyagi gondokkal küzdött, amikor összefutott az utcán a 41 éves Jack Richardsonnal, aki hajléktalanként apróért könyörgött Bristol egyik utcáján.
Az asszony elsírta magát, ugyanis szeretett volna segíteni a kolduló férfinak, de még a villanyszámláját sem tudta kifizetni. A kéregető férfi gondolt egy merészet, úgy döntött, kisegíti Tonit, az asszonyt: 20 ezer forintnyi pénzt adott neki, ami végül egy elképesztő szerelmi történet kezdetévé vált.
Toni Osborne talán sosem gondolta volna kislányként, hogy miként fog megismerkedni igaz szerelmével, akinek az oldalán majd az oltár elé áll azon a bizonyos nagy napon.
„Az, hogy Jack hajléktalan volt, nem érdekel. A lényeg számomra az, hogy hol tartott, amikor megismerkedtünk„ – vallotta be Toni. „A legjobb dolog volt az életemben, hogy elkezdtünk beszélgetni” – folytatta az asszony.
Jack így emlékezett vissza arra a bizonyos találkozásra:
„A síró nő láttán elérzékenyültem. Muszáj volt segítenem Toninak, habár nekem sem volt szinte semmim”. Állítja: ez volt a legjobb dolog, amire azt a pénzt elkölthette.
„Odaadtam neki az összes vagyonomat, reméltem, így abbahagyja a sírást, ehelyett még jobban rákezdte!” – tette hozzá nevetve a férfi, aki néhány hét múlva ismét összefutott a nővel, akkor már megkapta az engedélyt, hogy újságot áruljon bevételszerzésként.
Az első beszélgetést több találkozás követett. Valamiért úgy gondolták, hogy jobban meg kell ismerniük egymást. Végül Toni felajánlotta, hogy Jack költözzön be egy üres szobájába. Innentől kezdve megpecsételődött a sorsuk és lassan egymásba szerettek, majd egy napon Jack térdre ereszkedett – pontosan ugyanazon a helyen, ahol megismerkedtek -, és megkérte az 51 éves asszony kezét.
„Senkinek sem ajánlom, hogy hajléktalant fogadjon be„ – nevetett Toni, férjére nézve. „Ő viszont más volt, úgy éreztem, vonzódom hozzá, biztonságban éreztem magam vele” – magyarázta a nő, akinek az ösztönei igaznak bizonyultak.
Bár kis esküvőt terveztek, végül az ismerősök gyűjtöttek nekik, így úgy tudtak ünnepelni az esküvőn, ahogy szerettek volna, sőt, még egy új ágyra és új tűzhelyre is futotta nászajándékként.
„Ez az első alkalom hosszú ideje, hogy biztonságban érzem magam, és minden jól alakul az életemben. Ő a mindenem„ – mondta a boldog férj, miközben elhomályosult a tekintete.
Nagyon tetszett Toniban, hogy nem volt semmilyen előítélete a hajléktalan férfi iránt. Egy szükséget szenvedő embert látott benne.
Valljuk be, ez azért ritkaság. Ha jobban magunkba nézünk, és felidézünk olyan alkalmat, amikor kéregetővel találkozunk, bizony lehet bennünk sajnálat, lenézés, szánakozás vagy egyenesen düh, „biztosan magának köszönheti” gondolat.
Jackben az fogott meg, hogy hajléktalanként – amikor minden fillérre szüksége volt a megélhetéshez – mennyire önzetlenül viselkedett, és azonnal odaadta minden vagyonát. Nem törődött azzal, mi fog vele történni, lesz-e mit ennie. Ez a tiszta, érdek nélküli szeretet.
Számodra mit mond, mit üzen ez a történet? Hatással van-e az életedre?
Forrás: Ripost.hu / fotó: Northfoto
Ha tetszett, ajánld másnak is a cikket!