Dóra Mária egy különleges szolgálatot vállalt. A Mécses Szeretetszolgálat tagjaként börtönpasztorációval foglalkozott a szegedi Csillag börtönben. Elmésélt néhány megdöbbentő és tanulságos történetet.
A nyáron hagytam abba sajnos betegség miatt börtönpasztorációt. Levelezést folytattam életfogytiglanos fogvatartottakkal és rendszeresen látogattam őket, beszélgettem velük.
Az az álláspontom, hogy senki nem születik bűnözőnek. Arra voltam kiváncsi hogy, hogyan jut el egy ember odáig, hogy súlyos bűncselekményeket kövessen el. Nagyon örültem, hogy sikerült megnyernem a bizalmukat az idők során. Így többen elmesélték az egész életüket. Szívszorító történeteket hallottam. Komolyan.
Végig sírtam, amikor az egyik rab levélben leírta az egész hányattatott életét. Számomra egyértelművé vált, hogy a bűn kiváltó oka a szeretethiány. Ezek az emberek ettől szenvedtek. Nem törödött velük senki. Nem kaptak még jó szót sem, ezért sodródtak lejjebb és lejjebb.
Próbáltam éreztetni velük, amennyire tőlem telt, hogy ők is értékes emberek. Talán meglepő lehet, de hálásak voltak minden apró jóindulatért. Bizonyíték rá a sok szép festmény, kézimunka, amit tőlük kaptam. Próbáltam közvetíteni számukra Isten szeretetét.
Meghatott, amikor az egyik ember karácsonyra egy szép rózsás képeslapot küldött nekem boldog anyák napját kívánva. Eszembe jut egy pap ismerősöm gondolata: „a jó szó lelket gyógyít”.
Szeretettel mindent el lehet érni, bosszúval, gyülölettel semmit.