A 35 éves békésszentandrási lány az élő példa arra, hogy változhat az életünk jó irányba, ha mi is akarjuk, és igenis lehet néhány év alatt egy 100 kilós emberből is ultrafutó.
Minden tisztelet Zahorecz Bettinek, aki egyedül, kemény munkával megvalósította az álmát.
A 35 éves békés megyei lány, Zahorecz Betti a Runner’s World lelkes olvasója. az egyik cikkünk alatt mutatta meg egy fotóval, hogyan alakult át a teste, amióta futni kezdtett. A lap jól felismerte, hogy mindenki számára inspiráló arról olvasni, hogyan lesz valakiből egy jelentős fogyás után ultrafutó. Érdemes tanulni tőle!
Az alábbiakban a cikkből idézünk most néhány fontos részletet:
– Mikor kezdtél el futni?
– 2015 októberében, a 30. születésnapom előtti napokban, amikor úgy éreztem, hogy elég volt magamból és szeretnék fogyni, egészségesen élni. Sajnos sosem sportoltam, így nagyon nehéz volt belevágni az edzésbe.
– Mi volt vele a célod?
– Több, mint 100 kiló voltam akkor, magas vérnyomással küzdöttem és genetikailag cukorbetegségre való hajlamom is volt. Sajnos, a családomban ott volt előttem a példa, hogy mit okozhat a cukorbetegség és az egészségtelen életmód. Ezért eldöntöttem, hogy én nem akarom ezt az utat választani, változtatni akarok, mert talán még nem késő…
– Mennyit fogytál és mennyi idő alatt?
– Összesen 40 kilót fogytam szépen, fokozatosan, kb. 3,5-4 év alatt. Egyszerre kezdtem el futni és az étkezésemen változtatni, így az eredmények hamar jöttek, és ez vitt tovább előre. Láttam a fejlődést, láttam a mérlegen, hogy szépen csökken a súlyom, így volt motivációm. Kitartó munka után a sétából, kocogásból futás lett. Amikor már nagyjából 25 kg lement, elkezdtem a futásban célokat kitűzni: félmaraton, maraton… és egy idő után már az ultra távok érdekeltek egyre jobban.
Nagyon tudatos voltam, mert nem akartam lesérülni és szeretettem volna végre egy sportot igazán megszeretni. Fokozatosan építettem fel az edzéseimet, eleinte természetesen nem tudtam futni, csak kocogtam és sétáltam felváltva, ahogyan és ameddig jól esett.
Kb. 4-5 hónap alatt, ahogy a súlyom is csökkent, jutottam el egy stabil 5 km-es futáshoz. Ez másnak lehet, hogy akár 1 hónap alatt is megy, viszont talán a sikerem pont ebben rejlik, hogy nem voltam türelmetlen, nem akartam hirtelen és gyorsan sokat futni.
Kitartó és céltudatos voltam, sohasem terheltem túl magam. Azóta is fokozatosan, lépésről lépésre tervezek és valósítok meg mindent, hogy elérjem a kitűzött céljaim.
– Az elejétől könnyen ment a futás? Sosem jutott eszedbe, hogy miért nem előbb vágtál bele?
– Egyáltalán nem ment könnyen! Már korábban is voltak próbálkozásaim, de valahogy mindig abbahagytam, mert nem volt motiváció, nem volt sikerélmény. Ráadásul mindig bennem volt a szorongás, hogy vajon mit gondolhatnak az emberek, amikor látnak.
De 2015-ben valami megváltozott, és a futás lételemmé vált, már nem érdekelt, ki mit gondol. A múlton nem szoktam már gondolkozni, csak előre nézek.
– Volt, hogy úgy érezted, feladnád?
– Nem, mert láttam és látom mindig magam előtt a célt. Tudom, hogy minden, amit most teszek, az a későbbiekben a hasznomra fog válni. Hiszek abban, hogy legalább azokat a betegségeket, amelyeket életmódváltással meg lehet előzni, én megelőzöm. Ezt majd az idő igazolja.
– Mi motivál minden alkalommal, amikor futni mész?
– Az egészség, és az, hogy ne a 6 évvel ezelőtti magamat lássam újra. Néhány hónapja saját kis munkahelyi futóklubunk is van, így egymást motiváljuk, ami nagyon jó érzés. Esőben, hóban, hidegben is futottunk télen. Együtt sokkal könnyebb. A férjem is fut, szuper, hogy van egy közös hobbink, egymást is motiváljuk természetesen. Októberben párban futottuk le az Ultrabalatont, és idénre is ez a cél.
– Az étkezésedre mennyire figyelsz oda?
– Már sokkal megengedőbb vagyok magammal, mint 5-6 éve, amikor elkezdtem. De a cukrot és a finomított szénhidrátokat, mint a fehér lisztes péksütemények, fehér kenyér, cukros üdítők teljesen mellőzöm az étkezéseimből. Sokkal több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, mint az életmódváltásom előtt. Ennyi futás és edzés mellett bármennyit és bármit ehetnék, nem híznék, viszont egészségtelen lenne, ezért figyelek az étkezéseimre és próbálok tudatosan táplálkozni.
– Meddig szeretnél futni?
– Életem végéig szeretnék sportolni valamit, ameddig bírok. Példaképként tekintek a jóval idősebb korosztályra, akikkel versenyeken, vagy a futópályán találkozok. Látszik rajtuk, hogy élvezik még a mozgást akár 70 év felett is, és megfiatalítja őket a sport.
***
Nagyon kiemelném Betti szavaiból azt, hogy tudatosan és fokozatosan, lépésről-lépésre haladt előre – türelmesen. Azt hiszem, ha ezt az „aranyszabályt” követjük és beépítjük a saját életünkbe, akkor az életünk bármelyik területén eredményeket tudunk elérni.
Forrás: https://www.runnersworld.hu