A chileiek is szeretnek finomakat enni. Panka bemutatja most nekünk, milyen helyi ételeket kóstolt meg és melyik hogyan ízlett számára.
Nem szükséges étterembe betérnünk ahhoz, hogy egy jót együnk Chilében, mert itt sajátos műfaja van az utcai étkezésnek. Biztosan találkozunk completost árusítókkal. Ez nem más, mint a chilei hot-dog. A kifliben benne van a virsli, s emellett az étel még tartalmaz avokádót, majonézt, és paradicsomot is. Kis pultos boltokban árulják, ahol a pult előtt egy vásárló le is tud ülni, hogy elfogyassza. Gyakori, hogy nők árulják.
Az elnevezés eredetét tekintve a complete, a „teljes” szóból ered, mert a completos egy teljes étkezésnek felel meg. Én is kipróbáltam, nagyon ízlett. Otthon is ezt a típusú hot-dogot fogom a családommal megkedveltetni.
Ha mégis szeretnénk beülni egy étterembe, azt is megtehetjük. Minden chilei étteremben az a szokás, hogy mielőtt kihozzák a megrendelt ételt, mindig adnak egy kis étvágyfokozó előételt, a tapast.
Ez általában kenyérféleségeket és szószokat foglal magában. Ahol nem adnak ilyet, az nagy valószínűséggel nem is igazi chilei étterem. Esetleg perui, mert nagyon sok perui bevándorló él itt, akiknek szintén számos éttermük van.
Érdemes kipróbálni az empanadast, ami egy főétel. Egy töltött, levelestésztás, sós péksütemény.
Beletöltenek sajtot, tenger gyümölcseit, húst hagymával. Általában tenyérnyi nagyságú, de van kisebb, akár falatnyi méretben is. Nagy hagyománya van ennek az ételnek, például focimeccs nézéséhez is szívesen fogyasztják snack-ként.
Gyakoriak még az á la pobre, azaz „szegény módra” készült ételek. Bármely ételt el lehet készíteni így. A lényeg, hogy sült krumplit és tükörtojást kell hozzá feltálalni.
Ismert levesük a cazuela, amely az itthoni húslevesre hasonlít, de tesznek bele tököt, egész kukoricát és rizst is. A rizs egyébként is gyakori ételük, szinte mindenhez elkészítik.
Ami még nekem nagyon ízlik, az a sopaipillas, ami alapvetően sós étel, és leginkább ketchuppel, paradicsommal eszik. Sütőtökből és lisztből készül, az otthoni rösztlihez hasonló.
A paltát, az avokádókrémet úgy használják, mint mi a vajat. Mindenre, bármi alá, fölé, mellé teszik és csak frissen készítve jó. Lassan kezd avokádó mérgezésem lenni.
Most nézzük az édességeket:
A manjar egy hígabb tejkaramella. Otthon is elkészíthető tartós tejből felcukrozva, kicsit főzve. A manjar egyébként is népszerű, mindenben van, ami édes.
A cuchuflé ostyaféleség manjarral töltve. Ezt csak random eszik, mint mi a ropit.
A mote con huesillos egy hagyományos alkoholmentes chilei ital. Karamellizált gyümölcslé, búzaszemek és szárított őszibarack keverékéből áll, és általában utcai standokon vagy gördülő kocsikban értékesítik.
Megemlíteném még a ceviche ételt, ami inkább perui eredetű, de a chileiek is nemzeti ételüknek tekintik. Ebben – meglepő módon – avokádó van, tenger gyümölcsei, hagyma és egyéb zöldségek sok citrommal. Nagyon savanyú. Eddig egyedül ezt nem bírtam megenni.
Nagyon gyakoriak a barbecue estek itt.
A híres argentin steak hús itt is közkedvelt. Fűszert nem használnak a húshoz, csak sót. Kétféle módon készítik el, vagy véresen hagyják, vagy chips szárazságúra sütik. A kész húst körbekínálják. Én egy kicsit válogatós vagyok a húsok terén, de ennem kellett belőle. Sajnos, nem jött be.
Ezek az estek amúgy nagyon hangulatosak. Ilyenkor összejön a család, barátok. Sokszor közben meccset néznek.
Az egyik barbecues élményem az volt, hogy az itteni „apukám” kézzel forgatta a sült húst, pedig forró volt.
Ami viszont meglepő számomra, hogy itt nagyon népszerű a sushi. Másképp fogyasztják, mint a japánok. Például panírozzák, és az ízvilága is teljesen más.
Egy kis érdekesség!
Chilében a tea régebbi időkre vezethető vissza, mint a kávé. De szerették volna a kávé népszerűségét növelni, ezért létrehozták a férfiaknak a café con piernast, ami „kávézó lábbakkal” elnevezést jelent. Ezeken a helyeken csinos nők magas sarkúban, nagyon rövid szoknyában szolgálták fel a kávét. Így próbálták a kávébizniszt fellendíteni.
Majd a 70’-es években divattá vált, hogy a kávézók minden órában 10 percre sztriptízbárrá változtak és a hölgyek ruha nélkül szolgálták fel a kávét. Ez a szokás mára megszűnt.
Az italok közül megemlíteném még a bort, amire nagyon büszkék a helyiek. A francia borokkal vetekszik. Inkább a vörös bort fogyasztják. La Serena melletti völgyben termesztik a legjobb szőlőket.
A sörnek nincs nagy szerepe náluk.