Egy kapcsolatban nem csak 2 út lehetséges

1

Az Életutak és a Bátorság Hete nagyszerű szakértője, dr. Mihalec Gábor párterapeuta facebook oldalán találtam egy nagyon érdekes bejegyzést. Egy nagyon aktuális és izgalmas témát boncolgatott, amely szorosan kapcsolódik a kiváló énekes, Adele házasságához. A közelmúltban megjelent egy interjú a tizennyolcszoros Grammy-díjas énekesnőről. 
Az interjúban Adele szélesre tárta a kaput a magánélete előtt és beszélt azokról a változásokról, amelyeken az elmúlt években átesett. Az interjút magyarul is láthattuk az RTL klubon.

Adele beszélt arról, hogy miként adott le két év alatt közel 50 kilót, de az interjú fő fókusza a válásán volt. A válással való megküzdéséről szól az új albuma is, a „30” című.

Hogy miért vált el Simon Koneckitől, akivel 2011 óta alkottak egy párt? A rövid válasz: „Élni akarok és nem túlélni.”

Sokan átsiklanak ez a mondat felett, de mi azért álljunk meg egy kicsit és gondoljuk végig, miről is van itt szó. A házas embernek eszerint, ha nincs meg a tökéletes boldogságérzete a kapcsolatában (ami ugye mindannyiunkkal előfordul, akik már legalább 5-10 éve ugyanazzal a társsal élünk együtt), két választási lehetősége van: (1.) beletörődni a tökéletlenbe és kibírni életünk végéig a gyerekek, vagy a kötelességtudat miatt, vagy pedig (2.) kilépni, megnyomni a RESET gombot és újrakezdeni valaki mással, akivel IGAZÁN megtaláljuk a boldogságunkat.

Úgy tűnik, a lehetőségeink sora leszűkült két opcióra és hatalmas a nyomás, hogy csak a kettő közül lehet választani, márpedig a választásunk egyértelműen elmondja, hogy milyen emberek vagyunk. Az első lehetőséget a lúzerek választják, akik félnek a változástól, akik nem elég bevállalósak, akik feladták a harcot és áldozattá válnak. A másodikat a bátrak, a vagányak választják, akik nem engedik magukat sarokba szorítani a lelkiismeretük által, akik képesek minden korláton átlépni, akik maguk írják a játékszabályokat.

Izgalmas az interjúban látni, ahogy Adele küzd saját magával. Érzi, hogy nincsenek rendben a dolgok, de annyira foglyul ejtette a második választási lehetőség bűvölete, hogy önmaga ellen harcol, hogy ennek a mítosznak megfelelhessen.

„Felháborít, hogy nem tudtam működtetni a házasságomat.” – vallja az inetrjúban. Aztán kitér a kisfiára is: „Szívszorító volt, amikor Angelo megkérdezte tőlem, hogy miért nem szeretem már Apát. Próbáltam elmagyarázni egy hatévesnek, hogy szeretem, de már nem vagyok szerelmes belé. De ezzel ő semmit sem tudott kezdeni. Próbáltam válaszokat adni, de erre nincsenek igazi válaszok.”

Ezután jött Oprah, aki világosan állást foglalt a két verzió között és a második opció hősévé avatta az énekesnőt: „Amit tettél, az nagyon sok nő számára felszabadító lesz, akik rossz kapcsolatban élnek és benne maradnak a gyerekek miatt. Te viszont meg akartad ajándékozni a fiadat önmagad boldogabb változatával, ami pedig a legnagyobb ajándék, amit valaki adhat a gyerekének.”
Egy pillanatra még visszatért a bizonytalanság Adele válaszában, de utána mégiscsak ráálltak mindketten a kötelezően elvárt vágányra: „Azért ezen még nem vagyok túl teljesen. Még mindig kényelmetlenül érzem magam attól, hogy az én döntésem felborította a gyerekem életét. Ettől olykor kicsit önzőnek érzem magam. De keresem a boldogságomat, és jó úton haladok a célom felé.”

Félreértés ne essék, senkinek sem sugallom azt, hogy maradjon benne egy bántalmazó, destruktív, elnyomó, rettenetes kapcsolatban csak a gyerekek, vagy az esküvőn tett ígéret miatt! Nem! Van az a szint, amikor a gyerek sérül a szülők állandó veszekedései vagy valamely fél szenvedélybetegsége miatt. Van, amikor a gyereknek tényleg az jelenti a kisebbik rosszat, ha az egyik szülő kimenekíti a másik szülő befolyása alól.

Dehát itt szó sincs erről! Egyszerűen arról van szó, hogy a kapcsolatuk kiüresedett és most jött volna az a szakasz, amikor megtanulják működtetni. Amikor már nem cipelik a szenvedélyes érzelmek a hátukon a kapcsolatot, hanem el kell kezdeni tudatosan tenni érte. Ehelyett viszont könnyebb abban hinni, hogy valahol odakint ott van az az ideális ember, akivel könnyen megy minden, mint kés a vajba.

Ennek a mítosznak a hajszolása pedig mindennél fontosabb. Fontosabb annál, hogy a gyerek minden reggel láthassa a szüleit együtt reggelizni, annál, hogy este mindkét szülőjétől kapjon jóéjtpuszit.

A boldogsághajszoló szülő a mintájával megteremti a kapcsolatból kilépők új nemzedékét is, hiszen tudjuk jól, hogy az elvált szülők gyereke nagyobb valószínűséggel fog maga is elválni (hacsak nem néz szembe tudatosan az örökségével és hoz jobb döntéseket).

Mi lenne, ha végre szót kapna egy harmadik választási lehetőség is? Az elakadt kapcsolatban vergődő emberek nemcsak aközül választhatnak, hogy „megszoksz, vagy megszöksz,” hanem választhatják azt is, hogy újratanulják a kapcsolat működtetését. Választhatják, hogy kiküszöbölik a működési zavaraikat, és az eddig tudattalanul követett mintázataikat, majd új mintázatokat hoznak létre, amelyek a kívánt irányba befolyásolják a kapcsolatukat. Ja, hogy ez munkába kerül? Igen!

Hogy ezért áldozatokat kell hozni? Igen! Éppúgy, mint minden értékes dologért az életben. Ha pedig elveszítjük a saját motivációnkat, akkor gondoljunk a gyerekünkre! Ahelyett, hogy a népszerű haszontalan mantra kórusába állva hangoztatnánk, hogy „nem fogok tán benne maradni a rosszban csak a gyerekem miatt,” tegyük a gyerekünket a legfőbb motivációnkká a változásra. „Meg akarom változtatni, sikerre akarom vinni a házasságomat a gyerekem miatt!” Ha nem is most, de évek múltán egy fiatal felnőtt, aki a kitartásunknak és az elszántságunknak köszönhetően stabil gyerekkort élhetett meg mindkét szülője közelségében, nagyon hálás lesz majd érte!

Csodálatos vagy Adele! Szebb vagy, mint valaha! Olyan hangod van, mint senki másnak! De kérlek ne buzdíts másokat is, hogy csak két választási lehetőséget lássanak maguk előtt! Ne akard, hogy nekik is ugyanazon a fájdalmon kelljen végigmenniük, mint amin te végigmentél. Ehelyett tedd azt, amihez a legjobban értesz és amiben nincs hozzád fogható: Énekelj! Énekelj!
Dr. Mihalec Gábor, párterapeuta

Fotó: Australian Times

Kedves Olvasó!
Neked mi a véleményed? Hogyan látod az ilyen helyzeteket? Tényleg csak 2 út van, vagy van igazság abban, amit dr. Mihalec Gábor mondott?

1 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Már már azt hittem, hogy az derül ki a riportból, hogy az egyedüli megoldás az, ha a szülők elvállnak. Nekem is sokszor megfordult a fejembe, hogy elég- de aztán mégis mérlegeltem, hogy a másik biztosan jobb lesz? Nem kellene talán nekem se ragaszkodnom a saját igazamhoz- ami csak az én igazam volt. “Mindenkinek azt add, amit te is szeretnél, ha kapnál” 54 évig éltünk együtt a férjemmel amikor elköltözött a menyországba. Nagyon hálás vagyok neki, sok szép napot, évet töltöttünk együtt. Voltak hullámvölgyek de a szeretet és a tisztelet ha megmarad akkor csak a szépre emlékezünk. Most hogy nincs velem igazán érzem a hiányát. Nem kell mindig okosnak lenni csak szeretni és akkor mindenkinek jó lesz. Juhászné Marika

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here