Nagyra becsülöm azokat az embereket, akik jó ügy mellé állnak és munkájukkal, idejükkel segítik a szükséget szenvedőket. Így tesz a szegedi Antoni Dusan is, akiről a szeged365.hu-n olvastam.
Antoni Dusant kétségkívül a veszteségek azok, amelyek erősebbé és motiváltabbá tették. A korábban szegedi szórakozóhelyeket üzemeltető, masszív rosszfiút és feleségét 2010-ben szörnyű családi tragédia érte. Kilenc évvel ezelőtt viszont megtörtént vele a legszebb dolog, ami egy apával történhet: az akkor 10 éves Fanni mellé Dominik személyében egy újabb csoda érkezett a családba. Dusán és kedvese a tíz évvel ezelőtti tragédián talán soha nem teszi majd túl magát, mégis nap, mint nap élnek a szeretet erejével, és bár az élet többször is elvett tőlük, ők ennek ellenére mindig csak adnak.
Antoni így vall: Szerencsére az elmúlt időszakban sikerült olyan kapcsolati rendszereket kiépítenem, ami által ez folyamatosan és gördülékenyen tud működni. Sok-sok ismerősöm, barátom, és kollégám tesz hozzá azokhoz a csomagokhoz, szolgáltatásokhoz és ellátáshoz, amelyet a rászorulóknak biztosítok. A tevékenységem sokrétű, mégis inkább a gyermekekre és azok bárminemű megsegítésére irányul. Mindemellett törekszem arra is, hogy a küzdelemben megfáradt szülőkbe reményt leheljek. Hiszek ugyanis abban, hogy nem szenvedni teremtettünk a Földre, hanem azért, hogy élvezzük az élet apró örömeit és szépségeit.
A célom elsősorban adni, éppen ezért nem számít, hogy mi az, amit cserébe kapok. Viszont, hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmit sem jelent az, ha adnak. Márpedig ezek a különlegesnél különlegesebb sorssal rendelkezők adnak. Méghozzá szeretetet, tiszteletet, barátságot. Ez mindennél többet ér. Korábban ez semmit sem jelentett. A pénz kifolyt kezeim közül.
Dusan szegény családból származik, korán megtapasztalta a nélkülözést, de ezzel együtt azt is, hogyan kell azt a keveset is beosztani és megosztani másokkal, akiknek szintén nincs. Felnőttként szórakozóhelyeket üzemeltetett, hajtotta a pénzt, tévúton járt.
2010-ben szörnyű családi tragédia érte, elveszítette ikerlányait. Rá egy évre az élet „kárpótolta” kisfia születésével. Dusán és kedvese a tragédián talán soha nem teszi majd túl magát, mégis nap, mint nap élnek a szeretet erejével, és bár az élet elvett tőlük, ők ennek ellenére mindig csak adnak.
“Nem értékeltem azt, amim volt, amit kaptam, egyszerűen mindig, mindenből csak többet és többet akartam. Ám a csalódások, a pofonok és az emberi veszteségek hirtelen és sokszor a Földre rántottak, majd ezek voltak azok, amelyek motiválni kezdtek a jóra.”
Ma már a hit fontos része az életének. Minden napért hálás Istennek és azért, hogy jó útra terelte. Van azonban még valaki, aki élete végéig ezen az úton fogja tartani. Amikor elvesztette a számára világot jelentő édesanyját, tett neki egy ígéretet, miszerint ezentúl akinek csak tud, segít. „Az ígéretem kötelez, egyben motivál, amíg csak élek.”
Az ígérete óta közel ötezer szociálisan hátrányos helyzetben lévő családon segített. Akad köztük mélyszegénységben élő, fogyatékos, börtönviselt, roma származású és beteg is.
„Hiszek ugyanis abban, hogy nem szenvedni teremtettünk a Földre, hanem azért, hogy élvezzük az élet apró örömeit és szépségeit.”
„Hiszek abban, hogy ezzel is lehet motiválni embereket arra, hogy segítsenek a körülöttük élőknek. Ebben a rohanó világban tudni kell megálljt parancsolni, tudni kell szétnézni magunk körül és segíteni azon, aki hagyja, akin lehet.”
GONDOLATOK – KÉRDÉSEK
Te engeded, hogy segítsenek rajtad, ha szükséged van rá? Tudsz, mersz segítséget kérni? Sokszor nehezebb, mint segítséget adni.
Mi az, amiből te tudsz adni? Észreveszed a környezetedben, hol lehet szükség a segítségedre?