Itt a Mindenszentek. Halottak napja. Elhunyt hozzátartozóinkra emlékezünk. Egyúttal szembesülünk azzal, hogy mi magunk is bármikor meghalhatunk. Nincs garancia arra, hogy megérjük a 85-90. évet.
Ha képesek vagyunk odafigyelni egymásra, szeretteinkre, az élet és a halál egészen más formában jelenik meg számunkra.
Nagy Barbara, a 777blog.hu önkéntes fordítójának köszönhetően íme a szövege a megható kisfilmnek:
Szép reggelt! Emlékszem, 8,9,10 éves koromban mindig néztem az apukám karjait. Olyanok voltak, mint Popeye karjai. Vontatóhajó kapitány volt. Nagyon csodáltam a testalkatát. De most már más a helyzet. Az édesapám stroke-ot kapott és nem tudja ellátni magát. Nem tud járni sem. Szüksége van rá, hogy segítsek neki, a fiammal, Luke-kal együtt. Bármit megtennék érte.
Egy nagyon jó indián hajat csinálok neked. Úgy nézel ki, mint egy punk rocker!
Ez minden bizonnyal egy szerepcsere. Én ébresztem fel reggelente, gondoskodom róla, ápolom, borotválom és fürdetem.
Megtiszteltetés számomra, hogy ezt megtehetem az édesapámért. mert ő is ugyanezt tette velem, amikor kicsi voltam.
Neki van a legnagyszerűbb arca. Egyszerűen bámulatos. Nagyon elővigyázatosnak kell lennem a vékony a bőre miatt, hogy ne vágjak bele. De ő azt mondja: „Csináld csak! Borotváld le a nyakam és állítsd helyre az ajkaimat!”
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok korombeli barátomnak már nem él az édesapja, de számomra ő itt van. Miután rázúdítottam a szeretetet egész nap, rám nézett és azt mondta: „nem tudom, mivel érdemeltelek ki téged”. Én erre azt feleltem:„Apu, én kaptalak meg téged. Megkaptalak téged.”.