RÁHANGOLÓDÁS:
Érzékeld, mi zajlik a testedben. Tegnaphoz képest ma hogy érzi magát a tested? Figyeld meg, mit érzel: vigaszt, kényelmetlenséget, fájdalmat, fáradtságot, kipihentséget?
Most kezdd el érzékelni a lélegzésed. Talán nehéz ma lélegezned: ha így van, akkor szelíden lélegezz úgy, ahogyan tudsz. Közben tudatosítsd, hogy minden lélegzet, bármilyen nehéz is, az élet jele benned.
TÖRTÉNET, PÉLDA:
Mennyi szépséget rejt időnként életünk útja! Mindannyiunkra ránk férne a lassítás, hogy jobban értékeljük mindazt a szépséget és jót, ami körülvesz. Túl gyakran hagyjuk, hogy elsuhanjon mellettünk. Inkább a rosszra áll rá a tekintetünk. Pedig, ha értékelnéd Isten ajándékát…. mennyire más lehetne az életed.
Néha azért elkapunk egy-egy szép pillanatot. Észrevesszük, hogy a szépség jelenlétében vagyunk, és hagyjuk, hogy megfagyjon az idő, és ott maradjunk ebben a jelenlétben. Ezekben a pillanatokban tudatosan jelen vagyunk, és valami megmagyarázhatatlan nyugalom tölt el. Bár ritkák az ilyen percek, ha bekövetkeznek, megtelik békével a szívünk. Éreztél már ilyet? Fel tudnál idézni a közelmúltadból?
Összekapcsol ez az élmény azzal a fontos igazsággal, hogy hiába minden szenvedés a világban (mert van szenvedés a világban) és az életünkben (mert van és lesz szenvedés az életünkben), ott van benne a szépség és az öröm is. Nem tudjuk megmagyarázni, csak elfogadni, hogy így van.
A szenvedés elfogadása nehéz, azonban ha mégis elfogadjuk, megbékélünk vele, akkor felszabadít arra, hogy felfogjuk, és még teljesebben megéljük az életünk küzdelmeit, ugyanakkor a szépséget, jóságot és örömöt is.
Tartsd közel a szívedhez mindazokat, akik szenvednek ebben az időben, mindazokat, akik betegek, akik nem látják, vagy most nem képesek meglátni a szépséget az életükben. Imádkozhatsz is értük!
TEDD FEL MAGADNAK EZEKET A KÉRDÉSEKET:
Mi jelenti mostanában a szépséget, örömöt az életemben?
Mi okoz szenvedést, problémát, küzdelmet?
Képes vagyok-e meglátni a jót a szenvedésen túl