1. nap: Az öreg fa kérge

4

RÁHANGOLÓDÁS:
Csendesítsd le magadat szó szerint és átvitt értelemben is! Először is, keress egy jó helyet magadnak, ahol egyedül lehetsz. Ez lehet a szobád vagy akár a természetben is. A lényeg, hogy szakadj el az elfoglaltságaidtól!

TÖRTÉNET, PÉLDA:
Ez a fotó egy öreg fa kérgét ábrázolja. A kéreg kívülről elég durvának látszik: viharvert, göcsörtös és kopott.

Mi is sokszor viharvertnek látszunk. Meglátszódnak rajtunk a küzdelmek, szenvedések, kudarcok…

Azonban a legtöbb fa kérgének a belseje sima és színes, egyszerre finom és szembetűnő. Ki gondolta volna, hogy a szürke kéregnek belül barnás narancsszín árnyalatai lesznek? Én gyönyörűnek találom.

A kéreg külseje göröngyös, mintája zűrzavaros, de aztán kiderül, hogy belül komplex formája és szerkezete van. Arra rendeltetett, hogy segítse növekedni a fa belsejét, lelkét.
Érdekes: ahogy látjuk a valódi természetét belülről, másképpen látjuk a kéreg külsejét is. Nem tudunk eltekinteni valódi belső természetétől, és ennek eredményeképp kívül-belül gyönyörűnek látjuk. Felfedezzük, hogy mindennek megvan a maga rendeltetése. Isten mindent okkal teremtett olyannak, amilyen – még akkor is, ha elsőre nem látjuk az értelmét, hasznát.

Ismersz valakit, aki egy kicsit úgy érzi magát, mint a kéreg külseje? Esetleg te magad vagy az? Ha így van, mit tanulhatunk a kéreg belsejéről? Mit mondhatnánk annak az embernek vagy akár önmagunknak valódi természetünkről?

Sokunknak nehezére esik meglátni bensőnk és az életünk szépségét. Sokakat eltérít a zűrzavar, a tökéletlenség, amelyet az életükben és önmagukban megtapasztalnak. Ilyen zavarodottság lehet bennünk a járvány idején is. Rossznak, kegyetlennek, igazságtalannak láthatjuk ilyenkor az életünket, amiben alig van jó dolog. Tele vagyunk gonddal, betegséggel, kilátástalansággal. Ezt a rendezetlenséget, tökéletlenséget sokszor félreértelmezzük, kudarcként, csúfságként vagy akár gyűlöletre való okként éljük meg. Megutáljuk az életet.

Amikor ebben az üzemmódban “működünk”, nem vesszük észre, hogy milyen komplexek, rendezettek és simák vagyunk a szívünkben, bensőnkben. Mennyi jó, szép dolog, öröm történt már velünk az eddigi életünk során, amelyért nem győzünk hálát adni.

Ízlelgesd e szavakat: „Gyönyörű vagyok – kívül-belül. Isten megteremtett, és jól teremtett meg. Szerethetem magamat, és szerethetek mindenkit.”

TEDD FEL MAGADNAK EZEKET A KÉRDÉSEKET:
» Milyen érzéseket táplálok magammal szemben?
» Hogyan élnék, ha valóban elfogadnám, hogy szeretve vagyok?

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Köszönöm! Mennyit gondolkodom azon, hogy vajon jó, vagy eléggé jó úton járok-e. Nehéz meglátni a gyerekek okozta állandó zűrzavarban. Hiszti, visítás, frusztráció, nagyszülői kritikák.

  2. Ah! Szó szerint így érzek! Csak én magamban aszalt szilvához hasonlítottam magam. De ez így sokkal jobb. A fa élőlény. Elfogadom magam. Kapok is visszajelzéseket a környezetemből, sokan szeretnek. Sajnos többre vágyok. Egy szerető tásra. Volt, nincs. Meghalt. 67 évesen szerinted van még esélyem?

    • Én azt gondolom, hogy ha az ember követi a belső hangot, a lelkiismerete szavát, amire az Élet vezeti, akkor biztos, hogy jó úton jár. Persze, nem biztos, hogy pontosan az történik, amit mi szeretnénk, de biztos, hogy olyan történik, ami a javunkra válik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here